Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
226 A jobb szárnyon, melyet Bethlen Gergely gróf vezényelt, buzdítva és lelkesítve lovagolt a golyózáporban, egyik csapattól a másikhoz lovagolt és résztvett egy lovasrohamban, melyet Bethlen vezényelt, sőt mikor Bethlen Bem rendeletéből a lovasságot visszarendelte, Petőfi, a ki a parancsot nem hallotta, a hu- szárság egy részével tovább előre rontott s csaknem foglyul esett. E csata után Bem oldalán résztvett a Vízaknától Déváig való dicsőséges visszavonulásban, mikor „négy nap dörgött az ágyú“ és „minden talpalattnyi földet magyar vér öntözött." A piski csata előtt azonban Bem, a ki itt egy kányára tette föl Erdély és hadserege sorsát, Petőfit gyöngéd gondossággal el akarta távolítani a veszedelemtől és futárként Debrecenbe küldötte a kormányhoz. Diadaltól mámorosán jelenik meg a költő Debrecenben, megírja a Közlöny-nek Bem harcait és boldogan Írja Aranynak: „Tudod, mindig édes volt előttem a családi élet, de soha oly édes, mint most, midőn elmúlt csaták után és uj csaták előtt ölelhetem feleségemet, fiamat.“ Debrecenben csak pár napig akart időzni, a mig dolgait elvégzi. Családját Szalontára viteti Aranyékhoz s maga rohanni akar vissza Erdélybe s akkor — ismét alkalma volt érezni a hazai indolenciát. Petőfi Mészáros tábornok hadügyminiszternek is hozott iratokat Bemtől. A. hadügyminiszter előtt rendes demokratikus viseletében, kihajtott inggallérral, nyakravaló és keztyü nélkül jelent meg. Mészáros önfeláldozó és tiszteletreméltó hazafi volt, de régi szabású katona, ki már mint tábornok került a honvédséghez. Nem is tudott észrevenni egyebet Magyarország legnagyobb költőjén — a nyakravalótlan inggallérnál. Hiszen a derék, különben igen vitéz tábornok mindig is inkább nézte a nyakravalót,
