Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
gadtságát, nyugalmát, tisztaságát s azt az egyszerűséget, amelyet csak a legnagyobb embereknél találhatunk meg. Lelkűk mintegy kiegészítette egymást, szükségük volt egymásra, s semmiféle diszharmónia nem zavarta meg a két nagy szellem egyesülését. Másként áll a dolog Tompával. Szerencsétlenségükre, sok közös vonás volt bennük, vagy beszéljünk őszintén, sok közös hiba. Mind a ketten érzékenyek, könnyen haragra lobbanok, nehezen tudnak megbo- csájtani. Azokkal a hibákkal szemben vagyunk a legkérlelhetetlenebbek, amelyek bennünk is megvannak. Petőfi megbántotta néhányszor Tompát, de Tompa még a képzelt sértésekre is reagált. Erőszakolt volt lelkűk viszonya, de alapjában véve egyikük sem merte bevallani. Becsülték egymásban az embert és a költőt, szerettek volna barátokká lenni, de nem tudtak. Lelkűk ösztönszerű idegenkedése nagyobb volt, mint akaraterejük. Amiben hasonlítottak egymáshoz, az elválasztotta őket, de még inkább az, amiben különböztek! Petőfi erős, heves agresszív természetű. Tompa csöndes, nyugodt, megfigyelő, akire Petőfinek egy-egy szilaj kitörése komikus hatást tesz. Nem fojthatja el gúnyos mosolyát. amikor Petőfi kijelenti, hogy más hivatalt, mint hadiigyminiszterséget nem vállal. Hogy a sors sokkal nagyobb és különb hivatást szánt a költőnek, azt még akkor egyikük sem sejthette. Ha a szakítás külső jelenségeit vizsgáljuk, azt kell hinnünk, hogy Petőfi volt a hibásabb. Holott voltaképpen egyik sem volt hibás. Két egymáshoz erőszakolt lélek vált ketté. Petőfi hevesebb, türelmetlenebb természetű, hát természetesen ő a tárnádé} fél, de jól látjuk, hogy 'Tompa bé- kiilékenységi szándéka is hideg, lagymatag és erőltetett. Arany próbálja őket békiteni, de nem megy. Mindkettőnek szive tele van keserűséggel, s mindkettő talán még önmagára haragszik jobban, mint a másikra. A szakítás külső története, mintha Petőfit vádolná. Megjegyzést tesz a vidékről felránduló költőkre, akik azért jönnek a fővárosba, hogy arcképüket valamelyik szépirodalmi lap kiadja. Tompa jó barátja. Szemere Miklós, magára vonatkoztatja Petőfi szavait, keserűségét Tompának i tnat
