Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

Petőfi és Tompa barátsága Petőfi és Tompa barátsága erőszakolt érzés volt. Miért nem tudták egymást meg­érteni, holott mind a ketten óhajtották, hogy így legyen, arra szinte lehetetlen kie­légítő feleletet adni. Ezekben a benső ér­zelmi dolgokban talán még legjobb, a leg­egyszerűbb és legtermészetesebb magyará­zat : nem voltak egymáshoz valók. Hisz sokszor látunk kiváló, nemeslelkü, tiszta- szivü embereket, akik képtelenek egy me­leg szót váltani egymással ? Mindegyik tudja a másikról, hogy méltó a becsülésre, szcretetre, bizalomra, barátságra, s mégis idegenek maradnak egymáshoz. A két nagy költő abban az időben élt. amikor az emberekben több volt a lendü­let, hittek az eszmékben, a jövőben, s ami legfőbb dolog: hittek saját magukban. Erezték, hogy nagy időket élnek és nagy hivatást kell teljesíteniük. De senki sem hitt saját magában, jövőjében, rendelteté­sében annyira, mint Petőfi. Hogy hite a nagy lelkek bizodalma volt, azt élete és ha­lála megmutatta. A forradalom viharos hangja még csak távoli menydörgésként szólalt meg valahol, messziről ... a magasból . . . Még azt sem tudják, biztosan eljön-e ide a sebes- szárnyú vihar. Ebben az időben az egy esz­méért heviilő emberek között nagyon benső lelki kapocs van. Petőfi 1845-ben Magyar- ország felső vidékén bolyongván, boldog, amikor Tompával megismerkedik. Tehetsé­gét igen nagyra tartotta, szenvedélyes ter­mészetének egész hevével kívánta, akarta, óhajtotta, hogy barátság jöjjön létre kö­zöttük. Miért nem született meg tehát ez az érzés, amikor mindkét fél várta, óhaj­totta, akarta? Megint csak azzal az egy­szerű válaszszal felelhetünk: nem voltak egymáshoz valók. Petőfi és Arany barátsá­gának, a költészet volt ugyan a bázisa, de ezt az érzelmet lelkűk csodálatos egybe­olvadása tette erőssé. Az ellentétek vonzá­sának törvénye talán sohasem nyilatkozott meg .olyan fényes példában, mint Petőfi és Arany baráti érzelmében. Arany szerette Petőfiben az ifjúságot, a féktelen szenve­delmet, a mohó, sóvárgó ifjúi életkedvet, Petőfi pedig bámulta Arany lelkének big-

Next

/
Thumbnails
Contents