Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

220

tek. S a költő rajongva sietett a most már forradalmi zászlók alatt küzdő sereg soraiba.

Csalódott most is. A hadsereg kevósbbé volt forradalmi, mint annak előtte az országgyűlés és a pesti közvélemény.

Az egyetlen igazán forradalmi hadvezér még nem is volt az országban. A mig az megérkezett és diadalmas neve a hazán végig szárnyalt, Petőfi iránytalanul bolyongott, keresve és nem találva meg ideálját és tettei színterét.

Mielőtt még kinevezése megjelent volna (mely úgy látszik, akkor is oly hosszadalmas volt, mint most), a Székelyföldre indult, hogy önkénteseket toborozzon. Feleségét Erdődre vitte apósához, maga pedig menten elindult Nagybánya felé, Erdélynek. Ez útjában azonban a kővárvidéki és krasznamegyei oláh fölkelés megakadályozta, mire visszatért Pestre, megjelent a parndorfi táborban s A vén zászlótartó cimü költeményében büszkélkedve Írja meg atyját, a ki, noha 58 éves volt már, Pesttől az ország határáig vitte a Vasvári-féle önkéntes csapatban a zászlót. Majd mikor kinevezése megtörtént, szüleit Orlayra bízta, maga Erdődre sietett, hogy nejétől elbúcsúzzék. Búcsú cimü gyönyörű költeménye, mely akkor született, drága gyöngye irodalmunknak.

Mészáros hadügyminiszter Petőfit a 28 ik zászlóaljhoz századosnak nevezte ki. A költő állomáshelye Debrecen volt, a hova október 22-én megérkezett s átvette századát. Ellenségei elhallgattak és barátai örömmel sóhajtottak föl. „A vörös zsinórral — írja Egressy Gábor neki — nagy terhet emeltél le rólam, Sándor! Egy gondolat bánt engemet: ágyban, párnák közt halni meg! Ezt mondád egykor. Az emberek jogosítva voltak, a márciusi napok után, téged a harcosok élén látni, a csaták tüzében.“ — Egressy a közvélemény gondolkozását tolmácsolta.