Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
219 alkalomhó), hogy Petőfi Vörösmartyhoz cimü költeményét kiadta, melyben keserűen megtámadta atyai barátját, mert az a hadsereg nyelvének kérdésében a német vezényszót fön- tartó többséggel szavazott: Vahot Imre. lapjában Egy önkéntes aláírással valaki (bizonyára maga a szerkesztő) Vörösmarty szájába e szavakat adja, mint Petőfi támadására legméltóbb választ: „Sándor öcsém, te minden versedben szabadságunk elnyomói, ellenségünk vérét szomjazod, te keservesen panaszkodol, hogy nem akkor születtél, midőn alkalma volt a magyarnak dicskoszorut szerezni a harcmezőn, íme, most nyakunkon a háború, minden ép karra szüksége van a hazának — te katona voltál, gyermeked nincs — s roppant kardod, melylyel a márciusi napokban annyit csörömpöltél, mégis hüvelyében rozsdásodik. No de azért édes öcsém, nem irigylem költői babérodat.“ Petőfi erre a támadásra Hallod-e szivy szivem! cimü költeményével felelt és — nyomban folyamodott a hadügyminisztériumhoz nemzetőri századosból honvédszázadossá aktivál- tatásáért. Fölvette a honvéd-uniformist, elindult útjára, hogy sok hányatás után megérkezzék oda, a hol most a nemzet lelke zokogva és büszke gyönyörűséggel keresi hamvait. * Az ország helyzete különben is úgy megváltozott, hogy Petőfi örömmel sietett a harc mezejére. A mit előre látott, megtörtént. Jellacsics támadó mozgalma fölnyitotta a nemzet szemét, az országgyűlés merész, forradalmi lépésekre szánta magát s megjelent a harc dinasztia és nemzet közt végzetes formájában. A kik nemrég még gúnyolódtak Petőfi szélsőségein, most ugyanilyen hangon beszél
