Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz
— (Petőfi halála.) Ötvennyolc éve immár, hogy a szabadságharc viharában eltűnt a nemzet egyetlen világhírű költője, Petőfi. Szerdián van öt- vennyolcadik évfordulója a végzetes segesvári csatának, amelynek ezer áldozata közt feküdt az erdélyiek legnagyobb hőse, Zeyk Domokos, s a nemzet legnagyobb költője, Petőfi. A csata máskülönben is végzetes volt a honvédseregre, mert Bem apó nimbuszát megtépte, a sereg szétszóródott s ami ezután következett, az már a kétségbeesés élet-halál harca volt. Krözusról mondják, hogy Solont bevezette a kincstárába, megmutogatt’a neki tenger kincsét s azt kérdezte tőle, hogy van-e nálánál boldogabb ember a világon? A bölcs Solon erre azt mondta, hogy halála előtt senki sem mondhatja magát boldognak. Ezért kiáltotta aztán háromszor egymásután Solon nevét, mikor a máglyán állott. Bizony a szegény Petőfire is ráillet Solon bölcs mondása. Mert neki kevés boldogságot mért a gondviselés. ITatszáz forintért adta el összes versét, amiért milliókat vettek be s még a szabadságharc idején is oly nagy gondokkal küzdött, hogy azt a fekete paripáját is kénytelen volt eladni, amit Bem apó ajándékozott neki. Ez a fekete paripa nagyon lusta állat volt s azért ajándékozta neki Bem apó, hogy baj ne érje rajta az ő kedvenc költőjét. Ezen a paripán nyargalt Petőfi Bem törzskarával a lugosi hadiszemlére. Csodálkozott rajta az öreg, hogy a lusta ló úgy megemberelte magát s mosolyogva jegyezte meg kísérete előtt: — Látszik, hogy költőt visz, pegazusnak képzeli magát. Nagyon vigyázott Bem apó Petőfi életére. Tudta, hogy ezerek életével ér fel. Nem is akarta magával vinni a segesvári csatába, de végzetét senki sem kerülheti ki. Petőfi íjzékely kereszt úrról utána ment, fegyvertelenül, vászonzubbonyos atillában. Bem, amikor észrevette, haragosan ráparancsolt, hogy térjen vissza a tartalékhoz. Petőfi visz- sza is ment s onnan nézte az ütközet folyását. A véres csata öt-hat óra közt fordult válságosra. A kozák lovasság megkerülte a honvédeket s vágtatva száguldott a kimerült honvédzászlóaljak felé. Iszonyú kavarodás támadt. Kiki menekült, amerre tudott. Gyalokay Lajos százados észrevette Petőfit, amint hajadonfővel szaladt az országúton.
