Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

2.

— Itt nincs szabadulás, menjünk a jobboldalra, ott tán menekülhetünk, — mondta Petőfi és arra futott.

Gyalog lévén, föltétlenül benne maradt abban a bekerítő gyűrűben, amelyet a kozák lovasság alkotott. Ez fogta körül Zeyk Domokost is. Ő lovon volt s mégse menekülhetett. Hat kozákot vágott le, ekkor egy századi ment ellene. Lüders tábornok látva a titáni harcot, futárt küldött oda, hogy a hőst ne öljék meg, hanem fogják el. De késő volt, Zeyk látva, hogy nem menekülhet, pisztolyával főbe lőtte magát. Ö volt Bem apó eleven bástyája. Válságos percekben mindig saját testével fedezte s azt mondta, amig engem láttok, ne féltsétek az öreget.

Ugyanazon órában, amikor a bős utolsót lehelt, adta ki lelkét Petőfi Sándor is, akivel majd mindig együtt volt Zeyk Domokos. A hősök hőse és a költők fejedelme ugyanazon csatatéren s ugyanegy órában vérzett el. Ki tudja, talán jobb is, hogy az isten magához vette e lángszellemet, hiszen az ö lelke nem tudta volna túlélni a nemzeti dráma utolsó jeleneteit. Vagy nyomorognia kellett volna megint, mint dicsősége zenitlijén. Mert mi hálásak vagyunk, de csak nagyjaink halála után.