Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

akarjuk.

A gyűlés problematicus működése iránt nekünk — ezt egyenesen bevalljuk — a fönebbiektöl eltérő

*) £ hiba becsusza'sára a szerkesztőséghez beküldött kézirat homályossa'ga adott alkalmat.

E czélra törekvés adott életet a ,H o n d e r fine k‘"hogy e szépirodalmi s divatközlönyben a fö- nebb kijelölt két eszköz egyesítve s viszonyhatásban alkalmaztassák Tudva van, hogy e nevet a tervben volt közlöny egy kedélyes beszélgetés közben gróf Széchenyi István tói nyeré.

A Honderű 1843. év elején indult meg s 1848. martius utolsójáig fünállt. Mennyire közösen érzett hiányt pótolt e vállalat, bizonyítja azon hallatlan részvét, melylyel találkozott, mi az első számok második kiadásbani nyomatását tette szükségessé. A vállalat nem sokára alig egykét kivétellel az összes Írói kart öszpontositá közremunkálatában, s előfizetői közt a magyar irgalmat addig névről is alig ismert aristokratia legfényesb nevei is olvashatók valának. A magyar olvasmány be lön varázsolva az azt addig kizáró körökbe s ut nyittatott a magyar írók és művelik megismertetésére.

Ha Horváth Lázár journalistai pályáján végig tekintünk , azt méltán nevezhetjük küzdelemteljesnek. És ha e küzdelem s az azt előidézett ellenzék salaktalan forrását fürkészszük, csak sajnálnunk lehet, hogy a modor meghiusitá ama szép eredményt minek azokból fakadnia kelje. Horváth eszméje volt: a társadalmi műveltség s műizlés terjesztése, ennek azon körökből hol az már létezett, szélesb rétegekbe juttatása, tehát fölülről lefelé kívánt művelni. E törekvés ellenében másik fejlett lassankint érvényre, melynek jelszava volt: alulról fölfelé nemzette sítni. |

*''* CT J CT '

héz időnek első tompa dörgésére beállani szokott, s midőn Lamoriciére és Cavaignac nyomatékos szavai intöleg hallaták magukat, a majoritás reszketett fatalitásának tudatában, s mintegy eszméletétől menekülni akarva sietett az ideiglenes törvényt megszavazni.

Fájdalom, valóban nagy fájdalom fog el bennünket, ha meggondoljuk, hogy szabadsága iránti mámorában hova tántorodott a nemzet egy túlzott töredéke, s fájdalom különösen azért, mert ezen mámon tántorodás szomorú következései, minket is, kik a trón iránti hűségünket minden viharok között j

nagy eszméjét fölfogva, honért, királyért ismét egy testbe forrottan fog állani mindenki ez országban.

Mi csekély egyéniségemet illeti, működésem kiengesztelő; — békét, csendet, mely ne viselje a halál, de a nyugodt megelégedés jelképét, föntar- j tani, engedelmességet követelni, jog- s ártatlansáMinden elfogulatlan be fogja látni hogy e két törekvés egymásnak nem ellentéte, de sőt habár különálló erőkkel öszhatásban alkalmazva a legszebb köz- czélhoz vezetett volna: nemzeti jellemű társasmü- veltséghez. De az öszhatás által sikeres erők ellenhatókká lőnek; a küzdő felek a helyett hogy saját czéljokban találták volna föl támaszukat, az ez időszakban közéletünk minden rétegeit átható politikában kerestek álgyámolt; igy pártindokokra épült a szépirodalom, s eredeti tiszta forrásátjelvesztvén nem csoda ha személyek pártharczává lön a nemes czélu verseny. Nem czél itt e korszak kritikai történetrajzát adni, s igy mellőzzük a mellékindokok fürkésze- tét, melyeket idő és személyek a szépirodalmi térre e szakban becsempésztek, mellőzzük a modor bírálatát, melyben e küzdelem H.allenei részéről vezetve volt, annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy ha az ellenzék tévesztettnek nevezé Horváth fönebb kijelölt alaponi működését nemzetiségi szempontból, az ellenzék maga még sokkal veszélyesb alapra sü- lyedett irodalmi műizlés tekintetében, midőn a magyar irodalom ős erejét azon faragatlan nyerseségben helyezte, mely az ismeretes tizek szövetségében találta kifejezőjét, s a liberalismus pajzsával fölvértezett terroristicus bajnokait. *)

*) E ,tizek4 egyik tagjától legközelebb egy igen meggyőző mutatványt közölt a Pesti Napló (a lap mentségére legyen mondva: csak a Nyilttérben) azon modorból, melyben a fönemlitett ellenzéki polémia |

Belföldön tett számos utazásain kivül bejárta Horváth Lázár 1845-ben Német és Francziaország nagy részét; Párisban hosszabb ideig mulatott, s a legtöbb jeles ottani iró ismeretségét s barátságát megnyeré. 1846-ban Konstantinápolyba tön utat, hol maga a szultán által kitüntetésben részesittetett. Az európai művészet és irodalom legtöbb nevezetes egyéniségeiveli igen kiterjedt ismeretsége, s azoknál kiérdemlett befolyása nem lehetett üdvös kihatás nélkül hazánkra, s Europa legelső művészei s művésznőinek ide vonzása, a nemzeti színpadra megszerzése által a műértelem és műizlés terjesztésében irodalmon kivül is tett fáradozásainak sikeres hatását tagadni senki nem fogja.

Az élénk szellemű iró törekvései nem maradtak minden elismerés nélkül. A magyar tudós társaság levelező tagjává választotta. Chateaubriand arcz- képével, Jules Janin arany tollal tiszteié meg. A török szultántól nagybecsű gyémántos gyűrűt nyert emlékajándokul.

Pestről 1848-ban indult cl Triest felé keletre, hová keblének benső vágya vonzá. Triestböl oct. 10-kén folytatá útját C o r f u n és S y r á n át; meg- látogatá a classikus görögföld nevezetesb és érde- kesbpontjait,és Smyrnát és aDardanellákat érintve visszatért Sta mb u lb a. Itt a-hires bairam ünnepen a török udvarnál jelenvolt és sok kitüntefolytattatott. Pedig e modor újra föléledését csak sajnálnunk lehetne.

I tésben részesült. Nyolcz nap múlva nov. 7-kén visz- szatért Smyrnába s onnan Cyprus és Rho- dúson át Syria tengerparti fővárosába B e y ruth- ba érkezett. Syriának minden érdekes pontjait meg- látogatá, s miután a szent városban Jerusalem- b e n a patriarcha által a szent sir lovagi rendjével földiszittetett, sPalaestina nevezetes helyeit beutazd, a pyramisok honába, ős Egyiptomba ment át, s annak több érdekes helyeit meglátogatá. Azután Málta szigeten, Syracusán, Messinán át Nápolyba érkezett, hol nagy útja után megpihenendő hosszabb ideig maradt. Itt IX. Piuspápa, ki az akkori viszonyok miatt e fővárosban mulatott, utazónkat rendjellel diszité föl. A Vesuv aljában huza- mosb ideig mulatott, inig végre Olaszhonon át honába Pestre visszatért. — Utazása alatt a legszebb, legérdekesebb leírásokkal tömött leveleket intézett itthoni rokoni és barátaihoz, kiknek azonban azon öröm élvét, az utazó saját ajkairól hallani gazdag tapasztalatai elbeszélését, megtagadd a sors, midőn ahoz legközelebb valának. Folyó évi február 5-kén Pestről Bécsbe fölmenvén, ott egy sziverének meg- puttanása következtében meghalt, s hirtelen kimúlta meggátlá öt és övéit, hogy a földön viszonlássák egymást. Övéinek e vesztés miatti fájdalmát csak azon ludat enyhítheti némileg, hogy a korán hunyt földi részei oly igazán, oly forrón szeretett hazája földjében, az elhunyt által Budán épített sírboltban aluszszák az halálhosszu álmát. NL.