Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz
5 Münchenben Y50,— 1860. Berlinben (stereotyp kiadásban) 3000.— 1865. Prágában 2000 — és 1866. Elberfelden 10,000 példányban. E nyolc kiadás ma mind elfogyott. Tehát Németországban az én Petofi-fordításaim eddig 21,700 példányban keltek el, s ebből következik, hogy a németek azokat jóknak, helyes németséggel és költőiséggel bíróknak ismerték el. Mert a nép nagy zöme, a szalontól a, kunyhókig, a kaszárnyáktól a diákok mulató helyéig a könyveket nem a kritikák után indúlva veszi meg, hanem egyik a másiknak mondja : „te, vedd meg ennek a Petőfinek a költeményeit, azok nagyon szépek.“ Es bizonyos, hogy így nem beszélnének az emberek, ha az én Petőfi-fordításaim „darabosak, a német nyelv és metrika elleni hibáktól hemzsegők, és oly költőiedének volnának, hogy ez alakban még Petőfi költői ereje sem képes hatni.“ De miután az én fordításaim nem csak 21,700 példányban elkeltek, hanem mindenütt a legnagyobb lelkesedést is idézték elő, és én magam — a nélkül, hogy az illetők tudták volna, hogy én vagyok a fordító, — százszor és százszor hallottam azokat a legmagasabb körökben, katonák, tanulók, kézművesek köreiben pedig a bor- és sorházakban még inkább, szavaltatni, és tapasztaltam miszerint Petőfi neve mindenütt ünnepeltetik, a fordítóét pedig senki sem mondta ki, hinnem kell,hogy sikerűit Petőfit a német népre nézve oly szája íze szerint adnom, hogy rólam nem is szólották — és tudvalevő, hogy a fordítási művészetnek ez képezi legnagyobb diadalát. Végre, a ki elolvassa sir John Bo wring angol, C has sin, Bemard, Dcs- b or d es- Va 1 m or e francia, T húr ah dán, Michailow orosz, Dmochovszky és Prussakowa asszony lengyel Petőtí-fordítá- sainak előszavát, s a többieket is, azon vallomásra kell jutnia, hogy' mindezen idegen nyelvekre fordítók az én német Petőfimet olvasták, sőt abból, mint reájolc nézve egyedül eredetiből, fordítottak. Ily el nem tagadható tényállással szemben csak el fogja hinni a Kisfaludy-Társaság, hogy soraim nem sértett hiúságból erednek, — mert hisz fordítani már magában annyi, mint önmagát megtagadni, — hanem egyedül a legbensőbb hazafiui érzésből, hogy nemzetünk jó híre és becsülete a külföld előtt megóvassék, és azon aggodalomból? nehogy egy oly tiszteletreméltó nemzeti intézet mint a Kisfaludy-Társaság önmagát, és Magyarországot a külföld előtt is nevetségessé tegye. En, részemről soha egy lépést sem tettem arra, hogy a Kisfaludy-Társaság figyelmét magamra vonjam, sőt be, kell vallanom, hogy még azt sem tudom, hol tartja üléseit. Mert Magyarország érdekében eltelt 30 évi nemzetközi irodalmi munkálkodásommal csupán hazafiui
