Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz
4 érdemet szokás jutalmazni. Az ily rósz fordítások eltévesztik feladatokat és nemzetközi szempontból ártanak jó hírnevünknek. De mi a jó fordításnak absolut kritériuma ? E gy e s o gy c d ü1 a fordításoknak kelendősége azon népnél, melynek nyelvére azok fordíttattak. Még a külföldi bírálatok sem irányadók önmagokban, mert azok is meg lehetnek vesztegetve, hízelgők, részrehajlók, személyes tekintetekből dicsérek vagy feddők lehetnek. Tehát egyedül a külföld nagy közönségénél való kelendőség bizonyíthatja azt, hogy a fordítás jó-e vagy rósz. Maradjunk egy közelfekvő példánál. Petőfit németre fordították, és önállóan kiadták: Dux Adolf 1846., 1854., Hartmann és Szarvady 1851., Opitz Tivadar 1864., 1860., 1870., Meltzl Húgó 1867., Neugebauer László 1878., Schnitzer Ignác 1878. Petőfi egyes költeményeinek lefordításában kísérleteket tettek: Steinacker Grusztáv, Dudumi, Máchik, gf. Pongrác István, Riedl, Tomanik, Nordheim, Henning, Tenniers, és Adolf von der Heide (Handmann). Neugebauer, Schnitzer, Handmann 1878-ban megjelent fordításainak sikere, arra nézve, hogy hány példány kélt el, máig, természetesen ismeretlen. De a többi tizenhárom kiadásról tudjuk, hogy egyenként alig keltek el több mint 100—200 példányban, ezek nagyobb része is a belföldön, sőt némelyikből annyi sem. Mind e fordítások tehát csupán műkedvelői kísérletek, melyekről az irodalomtörténet még csak meg sem emlékezik, melyek tehát Magyarország irodalmi hírnevének legkevésbé sem használhatnak, és fájdalom, semmivel sem járóinak ahhoz, hogy Petőfi neve a világirodalomban ismeretes legyen. Es ez annál inkább sajnálandó, mert Dux, Szarvady és részben Meltzl s Hand- mann fordításai is jók, Schnitzer „János vitéze“ pedig egyenesen kitűnőnek mondható. Épen így járt Jókai. 1850—70-ig Fáik Miksa, Chózy, Dux, Glatz, Bródy, Son non fel s, Kárfy és mások fordítottak Jókaiból, s e fordítások között egy sincs, melyből 300 példány elkelt volna, a legtöbb még ma, elsárgúltan hever a kiadók raktáraiban ; s ami legroszabb a dologban, az, hogy a külföld ezek közöl egyet sem ismer, sőt 1870-ig Jókainak nevét sem hallotta. Én pedig 1849—■ 1866-ig, tehát 17 esztendő alatt, — Petőfi lyrai és epikus költeményeit nyolcszor fordítottam németre, mindig újonnan és nyolc kötetben adtam ki. Es pedig — kezeimnél levő szerződések bizonyítása szerint — 1849. Frankfurtban 1200, — 1850. Stuttgártban 750, — 1851. Halléban 500, — 1857. Lipcsében 3000, — 1859. Pécsben 500, — 1859.
