Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz
2 Nehogy azonban valaki félreértsen, nehogy azt gondolják, hogy személyes érdekből bátorkodom ily Ítéletet mondani, becsületszavamra kijelentem, hogy Opitz urat nincs szerencsém személyesen ismerni. Egyedül és kizárólag ez úrnak előttem fekvő munkáira hivatkozom, és annak a ki kívánja, találomra is kész vagyok akár ezer oly helyet mutatni, melyekért Németországban a nyolc esztendős deákgyerek szigorú megfenyítésben részesülne, ha t. i. anyanyelvét ily kegyetlenül torzítaná el. Csupán felnőtt embereknek van joguk arra az egész világon, eredeti költeményeikben úgy mint fordításaikban a leghajmeresztőbb dilettantizmust űzni, s nem is teszik ki magokat egyéb veszélynek, mint hogy a kritika — mint pl.'Lindau teszi —, és a közönség, vagy kineveti őket, vagy a legtöbb esetben napi rendre tér felettök. Tehát Opitz úrral nincs személyesen dolgom, sem rósz fordításaival, s épen oly kevéssé érezhetném magamat megsértve vele együtt ugyanegy társulatnak tagja lenni; sőt ellenkezőleg, mert lehet valaki igen derék és becsületes ember, de rósz költő, arai se nem bűn, se nem gonoszság. E kérdésben tehát egyes egyedül és kizárólagosan csupán a Kisfaludy-Társas ággá 1 van dolgom, és ezzel is csak annyiban, amennyiben a magyar nemzet becsületét kompromittálja. Igaz, ezt nem szándékosan teszi a Kisfaludy-Társaság, mely egész működésével azt bizonyítja, mily szentek előtte a magyar nemzetiség szellemi érdekei. De ha a dolgot nemzetközi oldaláról tekintjük, azt kell mondanunk, hogy nem csupán önmagát, hanem az egész magyar nemzetet nevetségessé teszi Európában, midőn azon jogot bitorolja, hogy Magyarországot illető idegen nyelven írott munkákat az által jutalmaz, hogy szerzőiket tagjaivá választja, a nélkül hogy csak érzéke is volna megitélni, vájjon azok megérdemelnek-e ily kitüntetést? Mit mondanánk mi magyarok, ha valamely külföldi társaság Tatár Pétert tagjává választaná, mert valaki azt mondta neki, hogy ez a Tatár Péter a legjelentékenyebb magyar történetíró? A Kisfaludy-Társaság gyanítani sem látszik, hogy ily választások által oly jogokat bitorol magának, mikhez semmi köze. F o r- dításokná 1 nem azon nemzet a bíró, melynek nyelvéből történik a fordítás, legyen az próza vagy költemény, hanem egyese gyedül csak az, melynek nyelvére valamely mű lefordíttatott. Shakespearet nem azért fordították németre, hogy az angol közönség, hanem hogy a német ismerje meg.
