Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

a maga rettentő tengelye körül s mivel mindent egygyó ölel: minden egy életet él benne. A lét- i nek, a kifürkészhetetlennek, ez az ösztönszerii egygyé-érzése: a legnagyobb, a mit földi szellem föiirliat képzeletének táblájára. Petőfi igy látja a világot magábaSzállásának legtisztább óráiban és kimondhatjuk előre, hogy szépnek látja; szépnek, nem a közönséges értelemben, hanem amaz ős ritmusnak jelentésében, a mely a mindenség lelkének tetszik s a mely átrezg a világegyetem forgó óriásaiból belénk, parányokba is. Ez az eredendő ritmus két elem harca: az életé és a megnyugvásé. Ez készteti az elmét, az érzést a szép harmonikus művészetére. A költészet, a Petőfié is, e két elemnek kapcsolata.. Talán itt a forrása képzelete két. tevőjének isf a bájnak és a magasztosságnak. Kellern és fensegy merengés és harc: ez a Petőfi költészetének holdja és napja.

Olyan,az ember is, mint a jiUVény: a földje, az éghajlata határozza meg szervezetét. S mivel a szellemi életet a test gépezetje hajtja, ez életnek különösen érzelmi részében nagyon js tekintetbe kell vennünk az éghajlat .befolyását. Ti- ziano ragyogó szinei a velencei naptól aranyozott olasz tájakat verik vissza; egy kortársa, Pietro Aretino, szent lelkesedéssel kiáltja nevét \ háromszor a velencei .lagúnák láttára. Az itáliai falusi életnek derült képe mosolyog ki Boccaccio Decomeronjának Mugnone falut festő részletéből. Ez a tiszta kék ég, ez a forró nap, ez a vibráló levegő a nagy tenger fölött: a képzeletnek is valami forróságot, színgazdagságot cs ragyogást ad. Mennyivel más az északi'fj or dók világa, a hol Ibsen és Björnson drámái lefolynak b BjÖrnson Erőnkön felül cimü drámájának szy gény beteg Klárája finom leikével erősen éizy csodálatos természettel való összenövését my