Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

nak, fajának. Itt az emberek képzelete is, mint maga a természet, szertelen, rejtelmes. Mesék, mondáik úgy hangzanak, mintha földet földre tornyositottak volna s a legtetejére görgették volna az északi sark jéghegyeit. Az észak otromba szele kasonfekve nyújtózik a tengeren, s mint egy nyakas vén ember, nyögve, rejtelmesen suttog, örült dolgokat beszél, — a hogy Heinének föltűnik északi útjában.

A Petőfi hazája sem az egyik, sem a má-< sik; képzelete világa se nem déli, se nem északi. Valahogy a kettő között van, mert mindakettő- ből mutat föl színeket, elemeket; de sokkal többet a déliből, mint az északiból. Sejtelmei nincsenek is, mert nem él rengetegben, sem roppant hegyek lábánál, sem határtalan vizek moraját nem hallgatja. Dc a nagyszerűség hangot és alakot lel nála, piert a magyar főidnek is vannak fenséges részei. Sokkal több azonban a kelleme, bája; azért jut Petőfinél olyanvpagy szerep a hajnalnak, az alkonyainak, a tapasznak, a virágnak. Levegője tiszta, átlátszó, ennek a világnak; nem óriásit ja, nem rejtelmesig a tárgyakat, mint az északi köd. Pusztasága olyan, mint a nyílt tenger, ellátni odáig, hol az égbolt lehajlik a földre. A nap, ha fellegtelen az ég, tiszta, szinte józan világításban mutatja a valóságot ; csak a délibábnak vannak tündér játékai. Ha félleges az ég: v'illámos vagy szivárvány- koszorús. Az á képzelet, mely innen táplálkozik, nem lehet sem babonás, sem elmosódó színekkel festő; hanem messzire látó, apróságokat is megfigyelő s a távolság mélyéből gyönyörű perspektívákat kihozó, tárgyakat inkább vonalakban, mint színfoltokban látó. Egészséget lehel ez a világ; szellője felüdit, virága gyönyörködtet, egyenessége szabadságol; kiált, naaja sem bá-