Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

cát letépett őrült, a Tisza is. Fprgti.pcit'A o.v szaladnak suttogva a mezőkön, kergetve a/ >« széllé jét. A mezőn égő szivárvány ragvé g ' százezer virágból. Bércek koszorúja öleli áltf.1 a Artúrt. Az erdős Mátra, mint sörényéé, elfári. í - oíoszlán, néz sötéten messze tájakig. A Tátra hófedett csúcsú piroslik a hajnali fényben,- mint valami borozó aggastyán király homloka. Hamuszin fátyolként lebeg az alkonyat köde. Tarka égi vándorok, felhők szállanák valami titkos sejtelemből keletre, ott mep-fürödnek a hajnal piros tengerében, azután elenyésznék, mint az álmok. Kék tiszta szemével mosolyog a földre a meny- bolt, mint gyermekeikre az éde3 aviyák. A nap, az ég számkiiizött királya, méfiVs tokintettel pillant visszasír föld pereméről áriig leesik feléről véres kofthtája. A hold pedíg^.Kr u 'szép fonó- leány, olyM kísérteties szálakat "oi -.ézt éjenként ezüst guzsalyaú, mintha szemf: 'fonná makrának. Az angyalok kertjében . éjszakára, mint lángrózsák nyílnak ki a csillagok. Az este leborul a Határra, mint gyászos asszony az oltár zsámolyára. Jön az. éjfél, a szellemek fényes feje- | delme; koronája a hold, palástja a felhők, ragyogó rendjelei a csillagok. A hajnál, a vidám kertészleány, rózsát szór a házak ablakára.

Ilyennek látja Petőfi Magyarországot, a földnek, az Isten kalapjának bokrétáját.

íme: a földtől az egekig megnépesül képzeletében a mindenség. Indulatok, cselekvéseik fonják az emberi élét körén túl is az életet. Gyönyörű drámává fejük ki ez a mozdulhatatlannak tetsző valóság, a hol az embernek nem jut felsŐ- ségesebb szerep, mint a mezei fűszálnak. A világ- egyetem óriási és láthatatlan apró kerekei egybevágnak;’egy élet van bennünk és rajtunk kívül mindenben. Ez a fenséges mikrokozmosz íorox