Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz
Petőfi képzelete. Irta Oláh Gábor, Ä ki a Petőfi lángelméjét meg akarja mérni: sorsának és egyéni természetének latba vetése után képzelő erejét találja maga előtt s a mit az előbbi kettőből talán nem értett meg, az utóbbiból megérzi. A költői lélek sajátságos, finom és nagyító kamarája a legbiivösebb műhely, melyből a képzelet a kaleidoszkóp legragyogóbb színeivel, csodás harmóniájával uj világokat sugároztát elő. Oly finom ideghez hasonlít a költők képzelete, mely fuvalomra is j. .grezdül; olyan ecset, melynek színei soha ki nem fogynak; olyan szem, mely mindent lát és mindent másnak lát. Szinte szakadatlan izgalom, képzetkapcsolások, képhalmozások előállítása tekintetében. A lenyugvó napot mindenki szépnek látja; a költők különösen szépnek. Vonzza és izgatja képzeletüket a ragyogás, az égen elömlő bíbor, a szinsugárzás és szintörés játéka; s magában a lehanyatlásban sokszerü szimbólumot is érez az ő miszticizmusra hajló lelkök. Shakespeare harcban fáradt Richmondja fáradtnak látja a napot is, ki aranyszékbe dőlt el. Hugo Viktort a lenyugvó nap képe egész költemény-ciklus: a Keleti dalok írására izgatja. Heine a Brocken-hegy tetejéről nézvén a ködbe merülő napot: izzó piros rózsának látja, melyet az udvarias ég dob le szerelmes földjének szélesen elterülő fehér menyasszonyi fátyolára. A. szerelmes Petőfinek lan- kadtan hervadó rózsa az alkonyuló nap; levelei,
