Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

Budapest, máj. 23.

Coppée Ferenc meghalt.

Hónapokig tartó lassú haldoklás után, mint egy párisi távirat jelenti, meghalt ma Coppée Ferenc, a franciák nagy költője. Hosszas betegsége nagyon megviselte és némaságra kény- szeritette a hatvanhat éves költőt, a ki hónapokig haldokolt. Most aztán halála hire érkezik. A francia nemzet, a mely nagy veszteség idején mindig példás jelét adta egvségbe forrott közérzésének, őszinte bánattal gyászolhatja e dicső fiát. Bennünket e gyászban való részvételre sarkal nemcsak a világ összes kulturnépeit eg.ybe- füző szolidaritás, hanem az a hála is, a melyet Coppée iránt magyarbarátságának ritka és megtisztelő adományáért érzünk.

■s

A francia irodalom alig temette el Sully- Prudhomme-t, egy évre rá már átadta a halhatatlanságnak költőtestvérét, Francois Coppée-t is; és igy a triumvirátus, mely negyven évvel ezelőtt Leconte de Lisle körül csoportosult, egészen a történeté; első tagja, Heredia, már két évvel ezelőtt elköltözött, a másik kettő gyors egymásutánban követte a szonettek mesterét. A Parnasz- szits kiürült, les dicux s’en vont, elköltöztek az istenek.

A parnasszusi költők közül egy sem volt népszerűbb, kedveltebb, gyakrabban emlegetett Coppéenál; de az öreg poéta szerette is a hir: nevet, rajongott a dicsőségért, szívesen járt azok közt, a kik himnuszt zengtek róla s e részben méltó utóda volt Hugó Viktornak, a ki szintén az ifjak tömjénezésében kereste boldogságát. Az akadémia bejáratánál féltékenyen őrködött Coppée, hogy költészetének ellenségei ne jussanak a kupola alá. De meleg baráti szívvel fogta pártul a kezdő tehetségeket, a melyek irányítást kérve kopogtattak ajtaján. Megvolt benne az a ritka adomány, hogy vissza tudott emlékezni a maga küzdelmes ifjúkorára és visszagondolva a francia irodalom aina nagyjaira, a kik egykor biztatták, bátorították, első kudarcainak szomorít perceiben fölegyenesitették, maga is készségesen vállalkozott a gyöngék gyámolitására.