Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

Coppée Fran§ois-Edouard-Joachim Parisban született, 1842-ben. Atyja a hadügyminisztériumban volt tisztviselő és gyönge szervezetű fiával még a líceumot sem tudta elvégeztetni. Költői hajlandósága korán nyilatkozott, de első verseit tüzbe dobta, mert akkor még nem bizott hivatásában. A nyilvánosság előtt 1866-ban jelent meg, mint a Parnasso contemporain munkatársa, nagyon finoman csiszolt, formás, de kissé hideg versekkel. A kor ízlése kedvezett neki és parnasszusi barátainak és Coppée költeményeit csakhamar a legelőkelőbb folyóiratok közölték. 1867-ben pályadijat is nyert a békére | Írott himnuszával, de neve csak akkor vált ismertté az irók sziikebb körén túl és népszerűvé a közönség szélesebb rétegében, mikor Mile Agar, az Odéon művésznője szavalni kezdte verseit. Ez a bájos és zseniális színésznő vonzotta a drámához is, mellyel később már merészebb kísérletekre is vállalkozott. Az Odéon-ban, Páris második drámai színházában játszották Passant cimii egyfölvonásos verses vigjátékát 1869 január 14-én. A közönség zajosan megtapsolta a szerelem örök témájának e friss, elmés, elegáns és művészi változatát. Még ez évben megjelent újabb kötete, a melynek akkoriban még ritka könyvárusi sikere volt, a Pö'émes modernes; ezt a gyűjteményt a francia akadémia a költőket kitüntető Lambert-dijjal koszoruzta meg.

Pályáján egyre emelkedett s részesévé vált mindama dísznek, melyet cg.y köztársaság adhat kiváló fiának. 1884-ben tagja lőtt az akadémiának, majd a becsületrend fokozatain haladt végig. Közben költészete is gyakran változtatott irányt. A tiszta lira ere mintha elapadt volna-j benne; kezdte fölkeresni a történelmet, sőt a jelen életet is tárgyért és ihletért és ellágyult érzelmessóggel, néha nemes pátoszszal irt a sze- j génység nyomoráról, a munkás küzdelméről, a sztrájk erkölcsi szörnyűségéről (La greye des forgcrons.) Simán folyó alexandrinusai, csinos, néha pedáns rímei, gyöngéd szentimentáliz- musa megannyiszor furcsa ellentétbe jutott a zordon, sötét, nagy erőt követelő tárgygyal, a melyet megénekelt. A drámában sem tudott kellő jelentőségre emelkedni, nagyobb terjedelmű és igényű müvei, Severo Torelli, A koronáért (Pour la couronne) a színházban oly méltán rettegett erkölcsi sikert arattak nemcsak hazájukban, hanem nálunk a Nemzeti Színházban is.