Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

Jv Hatvan év előtt.

Régi idő, — egy ember öltő múlt el azóta, hogy a világon 1823. január 1-ét Írtak az emberek.

Akkor még nem ismert Magyarország sem zsan- dárt, sem financzot, sem adótörvényt, sem jobb oldalt, sem baloldalt, sem adóvégrehajtót, sem csődöt és hamis bukást, sem váltó nyargalást, sem Amerikába szökést, csak vagyoni jólétet és békességet. Ez a korszak úgy van valahol megörökítve, hogy csen- desévek. S valóban azok voltak, az ország nyugalmát, az emberek kedélyét nem zavarta semmi. Úsztak az emberek a mindennapiság széles folyóján.

A népes puszták, melyek ma falvaknak is be- illenek, még azok is csendesek voltak. A gazdag alföldön napokig kellett utazni, mig egy-egy falu vagy város tornyát megpillantani lehetett s utadban nem találkoztál mással, mint napok mentén egy-egy gulyával, vagy ménessel, itt-ott egy-egy törpe nyárfa-erdővel, melynek leveletlen fáin végig sirt télen a téli szél, nyáron meg a nyári szél, Akkor még a Zephirről sem beszéltek, maguk a szerelmesek sem, hanem, ha megszerette az ifjú a leányt, násznagyot küldött hozzá, megkérette s ha az is szerette, nőül ment hozzá s lett eerv csendes élet. De szép élet. A modern házasságok sem voltak akkor divatban.

Az alföld csendes városkái, hol ma népesedés, ipar és kereskedelem, jól-roszul, virágzik, hol a torony magasságú gőzmalmok és gyárak kéményei torlódó füstjeikkel messziről jelzik a város élénkségét : akkor még sógorságból és komaságból állott. Ellak- ták a karácson ünnepét, az ó-évet és fölvirradtak az uj évre, kívánva egymásnak boldog uj esztendőt, mint most, csakhogy akkor szívből, most pedig színből.

A szineskedést sem ismerték akkor.

Mikor az 1823-ik év január 1-e fölvirradt, még akkor ilyen életet éltek az emberek. Ekkor született Petőfi Sándor is.

Édes atyja Petrovits István, anyja meg, kitől lángszellemét örökölte, Hrusz Mária volt. Ez a nő adta a világnak egyik legnagyobb költőjét.

Sándor volt legelső gyermekük öt évi házasságuk után.