Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
azt a kis összezördülést, amely abból támadt közöttük, hogy Garay n R ge.őbe, Pönögei Kis Pál helyett (tehát nem Gábor d8ák, amint olvasom 1) Petőfi teljes nevét nyomatta ki. Petőfi Bajza véleményét akarta tudni a versekről. Bajza ugyanis heti szemlét irt lapjában más lapos közleményeiről, bántotta tehát Petőfit Garay eljárása, őzért élesen megtámadta az Aíheneumbsn. Garay hallgatott s ez lsfegyverezta Petőfit, megbánta tettét, jóbarátok lettek, a szabadság- harc alatt élénk levelezési folytattak. Garay verset is irt Petőfihez. Érdekes, Petőfiaé Garayék lakásán várta b# férjét, amikor as nemzetőrnek felcsapott. A költő özvegye még egy jellemző esetet mondott el Petőfiről. Amikor ez meg irta a „Mágnásokéhoz címzett véres szájú versét, amelyben ki akarja őket irtani a föld színéről, Vörösmarty figyelmét felhívták a költeményre, mondván, hogy az Petőiből való. „Te Írtad ezt Sándor? Nem hiszem 1“ — szólott szelíden Vörösmarty. Petőfi lesütötte szemét. „De hát gróf Széchinyiről, báró Eötvösről egészen megfeledkeztél ?“ Petőfi daccal, de már békülékenyebben így szólott: „Kettőjükért csak nem érdemes kivételt tenni 1“ A szabadságharc leverése után Petőfinó Garayékhoz vitte el térje írását és leveleit. De Garay magagis kompromittálva volt, neje tehát Horvát Árpád egyetemi tanárhoz utasította a kétségbeesett, feldúlt lelkű Petőfinél. Petőfiné el is ment s mint Horvát Árpád jegyese jött el onnan. Ezzel vége szakadt a két asszony jó viszonyának. Mikor Garayné mindezt elbeszélte nekem, felkért, hogy kövessem. Másik szobájába mentünk át. Elővett egy sárgult levelet. Elolvastatta velem a megszólítást : „Kedves szentséges Máriám 1“ A levél többi részét eltakarta, de az aláírást megmutatta : . . . Júliád. Petőfi Sándorné, Szandrey Julia irta ezt ő hozzá. Mentegeti magát e egyúttal okát adja, hogy Horvát Á*pád jegyese lett. Kértem, könyörögtem, hogy adja át e levelet közlésre. Országos érdeklődést keltett volna. Da hirtelen bezárta. Szigorú arccal nézett reám, József nádor szavaira hi vatkozott, hogy a privát levél szent, nem való a világ szeme ele. * 1 ;