Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

De azért lesz minden. Az Albumba ezt is, azt is adja majd. Ad mindent. A költő utolsó kéziratát, Vörösmarty tói is

egyetrrást. ..

Alkonyodni kezdett. Pár óráig ott felejtettük magunkat, igaz, hogy páratlan szívességgel marasztottak. Búcsúzáékor az özvegy még maga hivott meg, hogy másnap okvetlenül felkeressem isméi. Mehetek már jókor, kilenckor, sőt reggel nyolckor. Addig összekeres mindent.

Szegény Szárnovszky egészen el volt ragadlatva. „Gratulálok, igazán gratulálok“, szorongatta odakinn a kezemet. „Bámulatos eredmény 1 Engem, a mikor kéziratot kértem a Garay album számára, egyenesen elutasított, sőt még a szobor mintázásához is csak egy rossz fénykép másolatot adott 8 nem Garay olaj festésű arcképét...“

Elmosolyodtam. „Azt hiszi kedves Szár- novszky ur, hogy kapok valamit? Ne higyje...“

Engem már előzőleg felvilágosított Fe- renozy József, Garay életirója. Az özvegy oly szívós kitartással ragaszkodott minden sor Íráshoz, reliquiához, hogy még Garay

életrajzának megírásakor sem adott ki a kezéből semmit.

Másnap reggel már kilenc óra után ott voltunk. Az özvegy és Gizella leánya már vártak s kitüntető szívességgel fogad tak. Nekem már indulnom kellett volna, még egyre marasztottab. Rátereltem tehát a beszédet a tegnapi Ígéretre.

Az özvegy habozni látszott. Végre hozott egyet mást. Egy pár sárgult ujságlarot, Garay arcképével, Mentovich, Erdélyi ismert verseit. De semmi olyat ami uj s történetírót érdekelne. Arra hivatkozott, most semmit sem adhat. Ügyvédjük nyaral. Annál van minden ... Majd máskor . ..

Szárnovszkyra néztem. Nem tudom melyikünk arca nyulott hosszabbra. Garayné ószrevehetett valamit, mert benyúlt a fiókba s kivette Garay János Szent Lászlójának kéziratát s az „Ingovánvi vadászat“-ról szóló részre ráírta határozott vonásokkal: Bodnár urnák — Garay János özvegye.

Látogatásomnak ezt az érdekes emlő két mai nap is őrzöm.

Tettem én ezután még nagyon sok kísérletet, hogy a költő özvegyét engedékenységre bírjam. De hasztalan. Sőt amikor meg