Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

A költő neje nyolcz nappal később már Pesten irt levelében foglalkozik a viszontlátás eszméjével, mit bizonynyal valami téves hir költhetett fel benne, de megfigyelvén komolyan a dolgot s a közhitet, kétségbeesetten mond le arról is. A levél, mely ha- sonlag az elsőhöz, Lauka Gusztávhoz intéztatett, a következő :

„Pesten, 1850. april 25.

Tegnap délben érkeztem ide. Itt sincs nyugtom, már szeretnék innen is el, el a világba. Gonosz szellemeim ide is követtek, naprél-napra jobban kínoznak.' Egyetlen nyugodt vagy tűrhető pillanatom nincs. Mihelyt egyedül vagyok, közel érzem magamat a tébo- lyodáshoz. Minden este csak sírok, mig egészen el nem lankadok, ilyenkor azután ájulásszerü mély nyomasztó álom ment meg az öntudattól. De álmaim alatt is mindig szenvedek. Szivem hasonlít egy koporsóhoz, melyben szünet nélkül örök éhü fáradhatatlan férgek rágódnak a holttesten. Ilyen iszonyatos férgek nyüzsgését érzem szivem körül örökké, minden dobbanása oly kínos, oly erőszakos, mintha mindegyik utolsó lenne. Olyan vagyok, mintha valami csodaszer síromból keltett volna fel, és most csak e szer tartana még egy darabig az életben. Minden élet- nger kihalt, elenyészett belőlem. Már sokszor tettem szivemre tőröm hideg hegyét, de mindannyiszor a reménynek egy meleg szikrája felvilágositá, felmele- gité a hideg sötétséget, melybe sülyedve vagyok. Hát ha még láthatom csak egy pillanatra is, csak egyetlen egy pillanatig is Sándort? Hátha lábainál halhatok meg. E hiú remény magába zárja jövendőmnek minden lehető boldogságát. A múlthoz hasonlítva csak egy elvillanó sugár a déli nap gazdagsága mellett, i le nyomorult jelenemhez képest oly óriási tetőpontja az üdvösségnek, mint vakhitü kereszténynek a mennyország s ott az Isten jobbfele... Mikor leginkább fel vagyok hevülve, iszom, hogy tönkretehessem magamat, mert irtőztató volna, ha hiába élnék, hiába vonszolnám egyik napról a másikra e hitvány elátkozott életet, ha hiába volna reménységem, hogy láthassam még Sándort ez életben. Pedig ha itt nem látom, soha sem fogom látni egy örökkévalóságon keresztül soha“ stb.