Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

Ezen levélnek figyelmes olvasása után önkény- tolenül is reá jövünk arra, hogy Petőfyné már tudatában volt férje halálának, de képzelődése gyakran felidézte agyában a remény egy-egy szikráját, bár mint az idők folyása igazolta, valósittatlanul.

Később közhitté vált, a mint most is hiszszük, hogy Petőfy Sándor csakugyan Segesvárit, 1849. év julius 31-ikén a délutáni órákban és pedig akkor, midőn Bem apó lánczban fejlődött serege a váratlanul nagy tömegekben érkezett kozákok által megtámadta- tott és Skariatin tábornok eleste miatti dühében mindent pusztítani s irtani kezdett, a fehéregyházai hid mellett elesett és valószínűleg agyongázoltatott.

De a magyar nép, mely költő-királyát oly any- uyira megszerette, tragikus végzetének tudatával megbarátkozni nem birt, sokáig nem tudott. Innen magyarázható meg az, hogy már az 50-es években több Ízben láttatá Petőfyt itt, majd megint másutt, egy-egy mit sem bizonyító állítás, mely egyik-másik napilap hírrovatába a nép ajkáról került, izgalomba hozta a magyar iró világot, de elvégre ismét csend lön, Petőfy ismét halott lett, mert a hírek alaptalanoknak bizonyultak.

Érdekesnek tartom ezen adatokból nehány szemelvénynyel e helyütt közbe-közbe foglalkozni, s felhozni ama adatokat, melyek bizonyító erővel bírnak, s melyek alapján állapíttatott meg már 1867-ben, hogy a segesvári esatamező csakugyan Petőfy Sándor | sírja.