Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
A dalnoknak épen most lett volna alkalma vitéz tetteinek legszebb jutalmát élveznie, mert hogy a szabadságharczot Tyrtheusként csaknem végig küzdötte és ez idő alatt még legszentebb tárgyaitól, kedveseitől, neje és fiától is távol lenni tudott, annak indoka első sorban lángoló lionszerelme, s hogy Segesvárit még akkor is támadólag lépett fel, mikor társai már a meneküléssel foglalkoztak, ez szilaj természetének és lehetőleg elkeseredésének lehetett következménye, elhatározásaiban mondhatui konok volt, előtte egész földi pályáján drágább volt a haza és nemzet, mint saját élete, családja és gyermeke és e lángoló honszerelmet a dalnok neje szítani tudta, hisz maga rnondá neki: „A hazának szüksége van reád, menj, szeresd hazádat most jobban feleségednél, menj, a haza szenved, véres könyeket hullat, s ha megtevéd, mivel tartozói, jöjj epedő szivemre, ölelésem akkor, szerelmem üdvezitőbb Ieend.“ És mig férje a csatákat járta, addig a honleány megírta „Szózatját a magyar hölgyekhez, hogy ő is részese legyen azon küzdelmeknek, melyeknek diadalra juttatásáért a honfiak fegyvert ragadtak, s igy ir: „Mi nők hanem is harczolhatunk a csatatéren, de annál többet használhatunk lelkesítésünk által. Mi hathatunk, kedvesünk, férjünk vagy gyermekeink által, ha őket buzdítjuk, ha kétszeres szerelemmel vagyunk övék, miután hazájuk iránti kötelességüket híven teljesiték. A hon megmentése legyen most a czél, mit szerelmünk megnyerésére vagy megtartására kedveseinknek kitűztünk, csak úgy legyen övék, ha ők a hazáé.“ És a dalnok neje látta hitvese mint vesz részt mindenütt a hol tollát, kardját használhatta, felvitte már az őrnagyi rangig, azután megsemmisül, neje hiába várja, hogy az általa kitűzött jutalomban hitvesi ölelésében részesítse a hőst, mert az nem tért többé vissza, s csak az emlékezet világában fájván vérző szive könyeket csalt szemeiből, hogy azokat a szabdságharcz áldozatoltárán elesett férje emlékének szentelje. A viszontlátás örömei helyett szomorú kárpótlás.