Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
r [ n Udvarhely, 1850. april 17. Ha akar még velem találkozni, nem mondom az életben, hanem csak mostanában, úgy ha lehet, menjen fel ön is Pestre, mert én most Kolozsvárra s onnan Pestre megyek s ott leszek két hétig, azután talán az alföldre s onnan pár hónapra vagy a nagyvilágba, vagy olyan magányba, hol kívülem sauki, egyetlen egy embert sem találok, hogy ott kitombolhassa magát lelkem, hogy ott vagy vég képen megtörjék e csapás alatt, vagy ujult erővel ismét fel- emelkedhessék. Nem tudtam meghalni itt e helyeken, hol Sándort elveszítettem, nem vagyok méltó rá, hogy abba a földbe temettek volna, ahol ő fekszik. Jele, hogy még igen sokat kell élnem és küzdenem és szenvednem. Lehet-e még más czélja is életemnek? Kirabolt, meggyilkolt lelkem lesz-e még képes egyébre, mint emlékezetre ?“ s a többi. Ezen sorokból már nyíltan kiolvashatni, hogy Szendrey Julia a költő neje, a szerzett adatok alapján férjét megholtnak tartá. De tarthatta megholtnak azért is, mert nem lehetett elhinnie, hogy ha él, bármily körülmények között ne talált volna módot arra, hogy nejét és alig egy éves Zoltán fiát egy évi távoliét közben hol és hogylétéről ne értesítette volna. / Q *
