Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
kodáshoz. Ezt többször leírtam, még többeknek elmondtam. Senki sem hitte jövendölésemet, sokan kinevettek érte, átaljában ábrándos golyhónak neveztek, de azért folyvást élt bennem ama hit, s úgy voltam, mint az állatok a földindulás vagy nap- fogyatkozás előtt. Political életünket távolról néztem vagy rá sem néztem, a miért részint egyoldalúsággal, részint bűnös egykedvűséggel vádoltak. A rövidlátók ! Én tudtam azt, a mit ők nem tudtak, és azért szánakoztam a napi politica kurjongató hősein, s mosolyogtam a fontosságot, melyet magoknak tulajdonítottak; tudtam, hogy az ö fényes tetteik és fényes beszédeik nem egyéb, mint homokra rajzolt kcp, mellyet a bekövetkezendő viharnak első lehellete elsöpör; tudtam, hogy ők nem azon nagy színészek, kik a világ színpadán az újjászületés óriási drámáját eljátszák, hanem csak a decora- torok és Etatisták, kik a függönyöket aggatják s a színpadra székeket és asztalokat hordanak. I Magamba zárkóztam, mint elzárkózik tornyába a csillagász, s a földről az égre vetettem szemeimet, a jelenből a jövőbe. Egyszerre leszakadt az ég a földre, jelenné lett a jövendő .... a forradalom kitört Olaszországban! A mint néztek a jövendőmondók a gyermek Jézust a jászolban, oly lelkesedéssel és áhítattal néztem én ezen nj meteort, ezen déli fényt, melly születésekor is na- gyobbbzerü volt minden éjszaki fénynél, s mellyről meg volt írva lelkemben, hogy be fogja utazni a világot. És úgy lön. Olaszországban tölté gyermekségét, vándorolt fölfelé, egyszerre Párizsban termett, mint férfi, s onnan kikergette Lajos-Fülöpöt, miként Krisztus az adóvevődet Jeruzsálem templomából. Ob, mikor én meghallottam, hogy Lajos - FUlöpöt elűzték, s Francziaország respublica ! . . . . Egy Pesttől távol eső megyében utaztam, s ott egy fogadóban lepte . . . rohanta meg e bir szivemet, fejemet, lelkemet, idegeimet. Vive la repuhlique! kiülték föl, aztán némán merően álltam, de égve, mint egy lángoszlop. A mint eszméletemet visszanyertem, egy aggalom kezdett bántani — a jelszó kivan kiáltva, gondolám, ki tudja, mi nem történt vagy történik, mig én haza érek! nélkülem kezdődjék a forradalom ? hah! z.
