Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
KetsegteienncK jelente ki a birodalmi tanácsban képviselt országok küldöttsége, hogy a vámjövedelmeknek a közös kiadások fedezésére fordítása ez országok ftmmrn s mám ÓmXCS«. Petőfiről#) (Vege.) F. évi január 23-án beszélt utoljára Petőfivel, midőn tőle és a bányamunkásoktól elbúcsúzott. Ekkor Petőfi úgy nyilatkozott, hogy most már nagy reménysége van, miszerint rövid alatt ö is haza megy. Egyszerre 185 magyarországit bocsátottak haza, kiket útlevéllel és pénzzel láttak el, egy-egy kapott 385 írtnak megfelelő tallért (b r v o). Muszka hajóval szállították őket Amerika felé Velencéig, hol a muszka fölfigyelő tőlük elvált. Velencében közülök egy ép alsó-szováti Tót Sándor nevű egyén tüdögyuladásba esvén, a kórkázba vitetett. Velencéből, hol kilenc napig voltak, vasúton mentek B é c s i g. Midőn odaérkeztek, a 185 szám már 174-re apadt le. Tizenegy betegség miatt elmaradt Olaszországban. Becsben útlevelüket megvizsgálták s 10—10 forintot kaptak fejenkint „egy aranyos gallért) úrtól, kinek három csillaga vol I.“ Általam megjegyeztetvén, hogy a mócsi szolga- biró előtt azt állítá, miszerint 5— 5 forintot kaptak Bécsben, s most mégis 10 röl beszél, határozottan nyilatkozott, miszerint ö akkor is 10 frtot mondott. *) *) A „Ho»“ után. Szerk. ■ T E MÉ zasoK alkalmával e tekintetben mindkét küldöttség különböző alapelvekböl vélt kiindulhatni. A magyar regnicolaris küldöttség kulcsnak azon Bécsben 3 napig ültek s akkor jöttek be Magyarországba. a többiek itt-amotl elszéledtek, Kolozsvárra csak 5-en érkeztek. Május 5-től Kolozsvárott maradtak május 10-ig s akkor elváltak egymástól. 0 Mócsra ment, hol jelentette magát a csendörségnél. S erről egy Hegedűs János nevű csendőr áltál aláirt igazolványt mutatott is föl.' Azt állítja, hogy Mócson egy Szabó Sándor nevű egyén irt neki egy kérvényt az „ügyminiszteriumhoz“ Valamely állásra leendő kineveztetés végett. A kérvényhez csalolá útlevelét is, melyet Hegedűs Sándor csendőr látott. A postai vevényt elveszettnek állítja. E szerint legsürgősebb dolog volna ez iránt a nevezett csendőrt és a mócsi postamestert hallgatni ki. Azon egyének, kik Kolozsvárig jöttek, a következők valanak: 1. Szabó István (cigány-szt.-györgyi), 2. Kovács Péter (Szebenböl), 3. Tóth Péier (Szebenböl), 4. Vízy Ferenc (koronkai). A hazajöttek közül még a következőket nevezte meg: 1. Balogh István (b. munkás.) 2. Horváth Gábor (b. munkás Nagy-Bányáról). Ezek közül: Vizi Ferenc olyan, ki Petőfit szintén ismeré a bányából. 3. Tóth Péter (katonaságtól) brassói. 4. Horváth László (katonaságtól). 5. Kis Miklós (b. munkás) hétfalusi. 6. Bodor Imre (b. munkás) szegedi. lUl vuiiycaou ujc^uii«» jJitcmuu, umiunoi aiiamiCt rt5s»'/t;rfe)l a közös államköitségekhez leendő hozzájárulás meg- halároáására“, a küldöttség által e tekintetben nem Alsó-Szováton hazaérkeztekor voltak, kik azt állították, hogy ö nem is Manaszszes, hanem Füzesi M á t h é Dániel. Midőn e tekintetben kérdést intéztem hozzá, fölheviilten így szólt : „Azt Tóth Józsi terjesztette, ki félti az irháját, mivel egy földemet elvette, — de menjék csak be a nagyságos alispán úrhoz, megütik neki a talpát.“ Midőn több órai beszélgetés után Manaszszes eltávozott s a folytatott beszélgetés részleteire gondolák, bennem a hi vés és kétkedés keltek harcra. Mert az általa mondottak s itt feljegyzettek közt van ugyan nem egy, mely hitelt nem érdemel, azonban az egész beszéd azon benyomást tette rám, hogy M a- naszszes Dániellel csakugyan történtek oly dolgok, melyek a magyar kormány föllépését követelik. Véleményein szerint ez iránt a leggyorsabban kellene intézkedni, — még pedig nem bízni a nyomozást több külön hatóságra, — ha nemez ügyben egy erélyes, földrajz- és nyelvismeretekkel bíró kormánybiztost kiküldeni, ki föl legyen hatalmazva belátása szerint ez ügyben minden lehetőt meglenni, mert ha nagy költőnk életbsnlétéhez sok reményünk nincs is, — hátha más,49-ben kihurcollhazafiakat sikerül azon borzasztó helyről megmenteni. Midőn e sorokig jutottam, a „Kelet“ folyó hó 17-iki számában a következő sorokat olásom, mely
