Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

VI. évfolyam. S. szám. Budapest, 15*02. augusztus 15.

Megjelen minden hó 15-én. Szerkesztőség : Havasutcza 7. Kiadóhivatal : Váczi-ntcza 60.

Felelős szerkesztő :

E XI) KŐ Dl BÉLA.

Kőmunkatárs :

NEMESHERYI TIB015.

ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre . . 2 kor, 40 fill.

Fél évre , . . 1 » 20 » Negyed évre . — » 60 »

Egyes szám ára 24 fill.

Az első éji zene.

— Beszély. —

Irta : Szépfaludi Örlösy Ferencz.

Koromfekete fürteimet még nem lepte volt el az ősz szálak irigy csoportja, még nagyot dobbant szivem és hevesen lüktetett, mikor a bájos Zsuzsikák, Sárikák, Ilkák és Jolánkák ragyogó szemeit megpillantottam a táncziskolában s a tánciskolán kivül. Szóval a hatodik osztály pádimentumát tapostam, honnan két év alatt — hacsak valami szörnyű fekete lelkű professzor vagy csábitó arczu angyal nem állja utunkat — okvetlenül el kell jutnunk a pályaválasztás határához. Legszebb kor az ábrándozásra, mikor még nem kötelez házasságra az adott szó, midőn csókot is kaphatunk abban a biztos reményben, hogy a feledékenység fátyla borul reá. Borult is gyakran, igen gyakran.

Szemes Sárika azok közé a leányok közé tartozott, kiért rajongott az egész klasszis, a mi klasszisunk. A mint bizonyosan tudom — mert megnéztem a pap nagybátyám matrikulájában — éppen akkor múlt tizenöt éves. Sugár, magas növésű volt, kinek nyakát a hattyúéhoz, a derekát a nádszálhoz, az ajakáf a cseresnyéhez, az arczát a rózsához hasonlítják.

A hatodik osztály szerelmes lovagjai még válogatottabb epithe- tonokatis találtak föl, hogy Sárikát a bókok tengerében fürösszék. Még most is emlékszem mennyi vers

termett abban az időben és mennyi eső esett a verselés után. Még a görög óra és a görög nyelvet prelegáló páter professzor respektusa sem volt képes megakadályozni azt a vizözönt, mely a diák urak papir- hasábjait elborította.

Ha most látlak megerősödött termeteddel Sárikám, ki fölött egy negyedszázad boldogsága és viharja futott keresztül; ha látom szigorú arczodat, haragos tekintetedet, mely- lyel leányaid udvarlóit mérlegeled ha hallom egykor csengő, ezüst hangodat, melynek ércze komolylyá változott, mint a nagyharang szava; önkéntelenül belenézek nagy tükrömbe és sóhajok röppennek el elmúlt fiatalságom búcsúztatójául.

Pedig, mintha ma történt volna az, a mit elbeszélni akarok.

A hatodik osztály nagyreményű ifjai közt talán sohasem volt annyi zenekedvelő és zeneértő inuzsikális természet, mint az én időmben, de nem is volt olyan sok pénzszükségben szenvedő is. Régóta terveztük, hogy Szemes Sárikának éji zenét adunk.

Ám, midőn a módozatok meg- állapitására került a sor, fájdalmasan konstatáltuk: nincs alaptőke, meg a tizenharmadik banda Pici Palkója sem áll velünk szóba. Hisz még akkor az iskolai takarékpénztárak üdvös ideáját sem fedezte föl Weisz B. Ferencz.

Mit csináljunk? — Ez a kérdés valóságos démoni erővei és sulylyal nehezedett szivünkre, szerelmünkre.