Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
2679 Athenaeum. 2680 A következő versszak pedig egészen kihagyatott. Fölteszi a dolog koronáját, hogy az utóbbi kihagyattások az Athenaeum ócsárolt kiadásában mind benne vannak. A költeményeket Závodszky Károly urnák egy bevezetése előzi meg, mely félsoros mondataival mintegy el van akadozva. Hogy páthosza mennyire nemes és logikus, szolgáljon rá nehány idézet. Legmagasabb kothurnusában Závodszky ur következő lépést teszi a bör- zetudósitó birodalmába : Tessék elhinni nekünk, épp oly szerencsétlenség, ha M nemzet kebeléből az önérzet kivesz, mint ha anyagilag tönkre jut az ország. És miután három oldalon zengette volna a torradalom feledhetetlen dicsőségét, a negyedikén a következő nem várt félsorral lep meg bériünkét: A gyűlölt idő tovatűnt Miféle gyűlölt idő ? Ki gyűlöli ? Az a félsor azonban, mely e kérdésekre felelne, már nincs meg a bevezetésben. Inkább a gondolatok legyenek tömörebbek és a sorok hosszabbak! Következik László Mihály ur novellája : Thales csillaga cim alatt, melyben a Figyelő szerint »lélektani felfogás, gazdag képzelem és meglepő költőiség« van- Hősnője egy fiatal özvegy grófné, kit a szerző igy ir le : A szép özvegy egész lénye csupa vidámság volt; liliomsircán szüntelen pajzán, dévaj mosoly játszadozott, mintha csak abból a mesés világból szökött volna meg, hol édes öröm és nevető vigság örök napja síit. És ez a grófné versei után beleszeret egy költőbe, kit sohasem látott, álnév alatt levelet ir neki, légyottra hívja és — miután egy csaló jelenik meg a légyotton a költő álarca alatt — hozzámegy ehhez feleségül. A nap és hold nincsenek távolabb egymástól,minta leirt asz- szony attól, ki erre képes. De tovább mehetünk. A grófnőt egy egész sereg léha divatfi veszi körül, kiket kinevet és távoltart magától. A csaló, ki az ismeretlenül szeretett költő képében nála bekopogtat, valamennyinél hitványabb, még külső látszatra is. Ezt elfogadja ideáljának és hozzámegy. Ez a »lélektani felfogás.« A »gazdag fantázia« egy közönséges csalás elmesélése, a szerzőnek látszólag könnyű lelkiismerete dacára is súlyos valószínűtlenségekkel. A »meglepő költőiségre« is adunk példákat. A szerelmesek beszélgetéséből: — S elnéző léssz, ugy-e, a költő gyönge- ségei iránt? mert a költők is emberek, olykor földi saruban járnak ők is, és szilaj szenvedélyek forrongnak agyuk mélyében. — A mely szenvedélyeket Eszter szelíd, olvadó, gyöngéd tekintete lecsendesit, és a háborgás után újra a gyöngeség nélküli ur fog ream mosolyogni. Másunnan: Olga . . élete zajos volt, bár sohasem lépte át amaz aranyos korlátokat, miken túl a női szív égető titkokat rejteget, melyek örömben és álomban egyre azt sugdossák : emlékezzél! Miféle korlátok ezek és miért aranyosak ? Más: Erény ö nagysága is kisértetbe esik, ha a körülmények nem kacérkodnak szemérmes tekinteteivel. Talán ellenkezőleg. Más: Azt mondják, hogy a költő, a művész az emberi tökéletlenségek formátlan alakjai ; lépésük sohasem biztos a földön, mihelyt saját világukat elhagyják. Ki mondja ? Idézhetné Goethét és any- nyira igaza lesz, mint a Figyelö-nek volt, mikor ezt a novellát megdicsérte. Éndrődi Sándor ur egy, Alvajáró cimű költeményt adott, egy, Heine benyomása alatt irt éjjeli ábrándot, mely jó verselésével, borongós hangulatával és emelkedő befejezésével a füzet legkülönb közleménye. Láng Lajos ur is ilyen valamit irt prózában, Úton cim alatt, egyikét amaz elkoptatott álomrajzoknak, melyeket csak költői előadás vagy jó humor tehetne élvezhetőkké. Egyik sincs benne. A Figyelő »szépnek« és »választékos nyelvűnek« mondja. 0 tudja, miért. Törzs Kálmán ur egy színi adomát beszél el Romeo és Julia címmel elég jóízűen. György Aladár ur A nők társadalmi helyzete cim alatt a nőemencipáció mel
