Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
2681 Athen a e u m. 2682 lett tör lándsát. Egy, állítólag veterán írónk Vidor álnév alatt Arany Jánosról ad arcképet, melyben többek között az mondatik, hogy Aranyból »kotlóstyuk lett, ki az akadémia tojásai felett ül.« A Budapesti Szemle legújabb füzetének és az aradi színháznak az Ellenőr-bői kimetszett ismertetése zárja be a füzetet. Ezekről hallgat a Figyelő. Óhajtjuk, hogy az irodalom-emelő folyóirat következő számairól több jót mondhassunk. B—v. DON JUAN* Operánktól telő egyik legjobb előadást láttuk e hó 10-kén Mozart Don Juan-jában. A németek zene-bibliájának nevezi e dalművet Börne párizsi leveleiben és valóban a szent könyvvel meg is van az a rokonsága, hogy mint annak minden lapján — bár naiv formában kifejezve — az eszmék és érzelmek egész kincses bányája rejlik, úgy a Don Juan-ban is oly dús a zenei ér, melyet Hanslik oly jelentősen szokott hangsúlyozni az újkori, romantikus zene-drámaírókkal szemben, hogy minden egyes számának gyöngyeiből külön, bízvást kitelnék egy egész wagneri operának való motivumsor. A bibliával Németországon a Don Juan még a nemzeti kegyelet általánosságában is osztozik; ha volna bennünk egy kis skeptikus malicia, — aminthogy nincsen — azt mondanék, azon különbséggel, hogy azon Németországban, mely mindakettőt ismeri, a Don Jüané talán kevésbbé kérdéses. Ebből magyarázható azután, hogy a német nagy színpadokon a Don Juan előadása különös tradicionális buzgalommal és bravourral kultivál- tatik, s a ki p. egyszer a bécsi nagy operában hallotta végig ez előadást, bizonyára nem fogja feledni holtaiglan. A mi színházunknak a nagy mesterek zeneremekei felől tradíciói nincsenek. A műértők és élvezők szűk ekklézsiája mellett, nincs nagyobb közönségünk, mely * Előadatott a nemzeti színházban okt. 10-én. olyan odaadással belemélyedne e művek bányáiba, hogy végre lelke hozzá forrott tulajdonának vallaná az ott rejlő kincseket, — a mi nélkül pedig nem képzelhető nagyobb drámai vagy zenei alkotásnak emberöltőkön át való, egyaránt tökéletes előadása. Persze rendszerint a kellő erőkkel sem rendelkezünk. A szóban foigó előadáson a női szerepek mindnyájan igen jelentékeny sikerrel voltak betöltve, mig a férfi szerepek, egyes szerencsés mozzanatok mellett, nem rontották e színpadunkon ritkán hallható trio hatását mely negativ érdem Don Juan előadásánál — hol minden egyes szereplő alakja annyira kidomborodik, s a zene nemes, eredeti klasszicitása a befejezett ének és játék igényét támasztja —persze igen sovány vigasztalás. Annyi áll, hogy olyan Donna Anna, a milyent Benza asszony adott, a nemzeti színpadon nem tudjuk mikor volt látható. Szenvedély és nemesség játékában és énekében egyaránt kitünően meg volt. Az illúzió tökéletességét csak az első felvonásbeli jelenetekben egy kis küzködés az alsó hangok tisztaságával zavarta meg ; de az eulonia tündére szerencsésen győzött s a levélária a közönséget elragadta. Hauk k. a. a képzelhető legjobb Zer- lina. Grácia dolgában Pauliné versenyezhet vele és mi a magyar művésznőnek adtuk volna a pálmát; csakhogy Pauliné ez és hasonló alkotásaiban mindig volt egy darab valoisi Margit; Hauk k. a. igazi Zerlinát adott, erősen prononciro- zott realizmussal. Csinos énekét bizony jóval fölülmúlja páratlan arc és szemjátéka. Ezer dévaj ördög kacérkodott és duzzogott és villogott ama raffinirt naivitás sovárul ártatlan pillantásaiban, és midőn az első felvonás nagy zárjelenetében az elragadó Don Juan kezét szorítja, majd ijedt képpel szegény jámbor Massettohoz simul, a tanulni vágyó tudatlan emberfia e proteusi arcból, e szemből az Éva nagy, rejtélyes tudományában többet elleshetett, mintha száz vaskos kötetben buvárolja:
