Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
2677 Athenaeum. 2678 dent gáncsoló Zoilusok megakarják mutatni üres és silány irodalmunknak : mit és hogyan kell Írni. Üdvözlésére a Figyelő minden pajtáskodástól ment, rideg el- zárkozottsága azzal a biztatással siet, hogy »mint a harmincas évek alatt a Kisfaludy Károly Aurorába, az irodalmat fejlesztette, gazdagította, s a régibb szépirodalmi nemzedék versenytere, a fiatalabb irók költői iskolája volt: az Otthon hasonló álláspontot foglalhat el.« A nagy szavak természetesen élesebb kritikát hívnak ki, mint a szerénység. Tartsunk éppen kezünkhöz jutott első füzet tartalmában rövid böngészetet és miután mindennap tanúi lehetünk a természetes alakulásnak, hogy a bor ecetté savanyo- dik, lássuk, minő éltető bor válik a kritika ecetjéből. A füzetet Petőfi azon hat forradalmi verse nyitja meg, melyet az Athenaeum diszkiadásába részint egyáltalában nem, részint kihagyásokkal vett fel. Ma már e versek, igaz, történeti emlékek csupán; de nem a múltnak, csak az aligmultnak történeti emlékei, annak az aligmultnak, mely varázsával még sok lelket tart elfogva ; mely végtendenciáival soknak van ellene fordulva, minek ma nyugtunkat és békénket köszönhetjük ; melynek nevében — bármi elpalás- toltan és leplezve — az izgatás igéi ma is megszólalnak. És miután ez igy van, — s tagadhatatlanul igy van, — a legnagyobb fokú tapintatlanságnak és a helyes politikai érzék teljes hiányának kell neveznünk azt az eljárást, mely Petőfi forradalmi extázisának legexcentriku- sabb szülötteit minden ok nélkül gyűjteménybe szedi és kinyomatja. Van a versek között egy: Újév napján, 184,9, melyhez a szerkesztő egyszerűen azt a megjegyzést teszi, hogy az Athenaeum díszes kiadása mitsem tud róla. Mikor Petőfiről van szó, kinek neve alatt annyi apokrif költemény került forgalomba, e megjegyzést senki sem fogja kielégítőnek találni. Tény, hogy a szóban forgó vers sem Petőfi, sem neje kéziratai közt nincs meg. Megjelent-e Petőfi életében a költő neve alatt, vagy egyéb bizonysága van hitelenségének ? nem tudjuk, hanem annyi bizonyos, hogy elfogadható és kétségtelen autorizálás nélkül nem lett volna szabad aláírni Petőfi nevét. Másik észrevételünk a Föl a szent háborúra című költemény 8-dik versszakához irt szerkesztői megjegyzésre vonatkozik. E szerint az Athenaeum az említett strófa második sorába csak azért, hogy a következő két versszak kimaradhasson, a »zsarnokért« szó helyett »királyért« tett, holott a Hangok a múltból című forradalmi anthologiában »zsarnok« van. Eltekintve attól, hogy az említett anthologia nem egy, azóta bebizonyult szöveghamisi- tást követett el, biztosíthatjuk az Otthon szerkesztőjét, hogy Petőfinek az Athenaeum birtokábán levő kéziratában, melyet alkalmunk volt megtekinteni, az illető helyen, valamint a következő versszakban is »király« áll. Mindez azonban jó formán szót sem érdemel a hanyag, szinte lelkiismeretlen gondatlansághoz képest, melyet a költői ereklyék szövegének nemcsak elcsúfítása, hanem megcsonkítása tanúsít. A sajtóhibák megszámithatatlan sokaságát, — melyek közül nem egy egészen idegen szavakat ad Petőfi szájába, — nem is akarjuk emlegetni, csak a vastagabb gondatlanságra utalunk. Yan, fájdalom, elég. Az Ausztria cimü költemény második szakában a sor után : Elrablottátok a népek jogát, ki vau hagyva ez : És elloptátok kincseit. A Készülj hazám utolsó előtti szakában e sorok közt: Az ilyen szemtelent Honárulónak dekratáljuk (deklaráljuk htt.) kimaradt e sor: Az ilyen háladatlant. Legmulatságosabb azonban az, a mi a Föl a szent habomra cimü költeménynyel elkövettetett. A 7-dik versszak első sora után: Ne féljetek gyermekink, ne kimaradtak a következő sorok : Féljetek! Nem szúr által dárdájával A vad kozák titeket Feleségink, kedvesink ne (sirjatok !)
