Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
Hetedik évfolyam. Eger, 1899. augusztus 2, szerda. 92. szám. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Megjelenik minden szerdán, pénteken és vasárnap. Egy évre ....................................... 6 frt — kr. Fél évre ..._............................... 3 „ — „ N egyed évre .............................. 1 „ 50 „ *** Egyes szám ára 5 krajezár. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési dijak és hirdetések küldendők : Egri nyomda,-rószv.-társaság. Kéziratokat nem adunk vissza. Ünnep után. A nagy nemzeti ünnep hatalmas hangjait veri vissza országunk minden hegye. A gyönyörű gondolatok nagy tömegéből ki-kikap lelkünk egyet s elgondolkozik fölötte sokáig. . . . Igen! Igaza van Bárt ha Miklósnak. „ . . . Petőfi Sándor . . . együtt, egy napon, egymást csókolva és egymást átölelve esett el a szabadsággal.“ Nem ilyennek képzelte a magyar szabadságot egy Petőfi. Egészen más volt az ő ideálja. A ki olyannyira tudott lelkesedni a népek szabadságért, a ki oly sok világirodalmi remeket alkotott erről a fogalomról, a ki tudott ezért az eszményért lelkesedni, élni és meghalni : — az nem igy formálta meg az ő drága hazájának jövendőbeli képét, mint a milyen alakja ma van. Igen; most ötven éve csakugyan elveszett a szabadság. A sors, a melyet olyan- könyörtelennek szeret mondani sok-sok ember, akkor az egyszer könyörületes volt az Isten fölkent költője iránt. Ha már elveszett a szabadság, őt is vitte ráadásnak. Drága ráadás volt, az igaz, de jobb volt igy. így legalább nem az „ágyban, párnák közt“ halt meg s nem a lassú, sorvasztó láz ölte meg az ő imádott szabadságáért. így meghalt, kialudt egyszerre, mint egy lehulló meteor. Hisz tovább úgy sem világíthatott volna abban a nagy sötétségben. Jobb volt igy ő reá. Igaz, hogy kétszeres volt a nemzet vesztesége, a magyar nép mérhetetlen fájdalma. A szabadságharcz után összetörve, behunyt szemmel feküdt a nemzet. A behunyt szem véres karikákat látott, tompa fénycsomók imbolyogtak előtte. Ennyi volt meg abból a gigászi harczból. A fény és a vér. Akkor csak gondolkozni volt szabad a szabadságról, de beszélni, Írni — nem. Es ez volt az a szabadság, a miért a mi egyik legnagyobbunk meghalt? A hosszú, hosszú éjszaka után derengeni kezdett a hajnal. Csak épen kicsibe múlt, hogy fel nem virradt. Kezdtünk kapni jogokat is. Intézhettük volna ügyeinket saját magunk is. De — hála a Petőfi lángszellemének — az ilyen jogot nem fogadtuk el. Nem akartunk az elnyomók képviselőivel együtt tanácskozni az összbirodalom tanácsában. Mert hisz’ nem ilyennek képzelte ám Petőfi azt a szabadságot, a miért ő életében küzdött s életével — a legdrágább életek egyikével — fizetett. Akkor aztán megint elborult. Újra csak éjszaka lett. Pedig még nem is volt reggel. Csak nem akart jönni a valódi nappal. Mert hisz’ a kiegyezés nem nevezhető nappalnak. Az a „ledőlt szobor,“ a melyet a magyaroknak kellett volna a mocsárból kiemelni, megtisztogatni, kifényesíteni s újra régi, büszke helyére állítani — nem úgy áll ám azon a begyen, a hogy azt Petőfi akarta! Fájdalom! a kiegyezés nem valósíthatta meg azt a költői álmot. Nem magában áll a szabadság szobra. Másodmagával. A kik ismét felállitották a hegyre, azt gondolták, hogy támaszra van szüksége. Megengedték, sőt örömmel vették, hogy állandóan támogathassa az, a ki engedélyt adott a szobor újból leendő felállitbaíására. A magyar azt hitte, hogy szüksége van szobrának a arra támogatásra. A támogató pedig tudta, hogy neki van szüksége arra, hogy olyan biztos támasz.** leerven, mint a minő az újból felállított erős szobor. Igaz, hogy ismét áll egy „ledőlt szobor,“ de nem úgy áll, a hogyan s Petőfi akarta. Sorsa össze van lyPvk azzal a másikkal, azzal a darabokba ’ 1 izán összerakott öntvénynyel. Attól függ élete, halála. Az veszi el a fényét, az rontja annak a szobornak a hatását, a melyet az egész világnak bámulnia kellene. Igaz, hogy ez már nappal, de igenigen szomorú, barátságtalan, ködös nappal. Ez nem az a szép, verőfényes nap, a milyennek Petőfi álmodta a magyar szabadság ragyogó napját. Nem bizony ! Annak a szobornak egymagában kellene ott állania azon a magas hegyen. A tiszta, meleg nap sugarainak olyan erős fénykévékben [kellene visz- szaverődnie arról a szoborról, hogy az egész világ szemkáprázva nézze és bámulja a magyarok dicsőségét. Mig igy nem lesz, addig igaza lesz Bartha Miklósnak, hogy „ . . . Petőfi . . . együtt, egymást csókolva és egymást átölelve esett el a szabadsággal.“ Mert mi volt a Petőfi ideálja? nemcsak az egyéni szabadság, hanem — és még inkább,— az ő kedves magyar nemzetének függetlensége, önállósága. Ezt dalolta ő mindig, ezért lelkesedett, ezért halt meg. Ki tudja, hogy mikor ezt a szabadságot kívánta a magyarnak, nem éppen az a látnoki erő müködött-e a halhatatlan költőben, a mely titkos erővel megjósolta szomorú és mégis oly dicső halálát.? Mi azt szeretjük hinni, hogy: igen. S hogy úgy legyen, azért kell törekednünk. —* Petöfi-iinnep Egerben. Azt tartjuk — és úgy is van — hogy kell lenni legjobb és legrosszabb, legszebb és legcsu- nyább embernek és tárgynak a világon. Nos Eger — egészen bizonyosan — a logszerényebb város a földkerekségén. A reklamirozáshoz itt értenek a legkevesebbet. Mintegy villámütésre megmozdult az egész ország, hogy Petőfi misztikus halálának 50 éves évfordulóját megünnepelje. Faluk, mező- és szabadkirályi városok lelkesen készülődtek a nagy nemzeti ünnepre, a mint ezt az országos lapokból pontosan meg is tudtuk. Csak arról nem olvastunk egy fővárosi lapban egy árvaszót sem, hogy Petőfit Eger is ünnepelni fogja. Pedig ünnepelte, még pedig úgy, hogy annál szebben, lelket fel- ernelőbben, magasztosabban ünnepelni embernek alig adatott. Pompás programra, kitűnő szereplők, perfekt kivitel. Az ünnepségnek két része volt. Az egyik Kaszinó-e, vesület s a vó..r,r, által rendezett tmé, v>á;A j&guKadémia fáklyásmenetté. A matiné. miajdonképeni Petöfi-iinnep a Kaszinó nagytermében folyt le. Az ünnepség kezdete 11 órára volt jelezve, de már jóval 11 óra előtt szh nűltig megtelt a té.g<Y<s terem. A rendezőség minden. íüVósieges díszítést mellőzött. A terem egyetlen disze az a nemzetiszin keretbe foglalt Petőfi- kép volt, a mely az emelvényen volt olhelyozve. A közönség sürü tömege s a szemekből kiolvasható ünnepi hangulat azonban minden czifraság- nál hivebben tolmácsolta, hogy ünnepünk van. A pompás ünnepséget Ma ez ki Valér dr. nyitotta meg, ez a legujabbkori Fráter György, ez az okos, tudós, bátor, hazafias, minden izében nem- zelies, oszírákellenes, magyar pap. Beszédje jelzett karakteréhez méltó volt. Szellemes bevezetőjében a nagy Napóleonnal megdicsértoti Goethét, a legnagyobb osztrák költőt bizonyára csak azért, hogy azután Petőfivel annál alaposabban agyoncsapassa. Ami neki egészen könnyen és egészen jól sikerült is. A zajos éljenzéssel honorált megnyitó beszéd — a mint hallás után le tudtuk jegyezni — igy hangzik: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Midőn Goethét I. Napoloounak bemutatták, eléje állott, erősen ránézett, s mikor jól végig nézte, környezetéhez igy szólt: „Voilá un hőmmel“ — ez aztán az ember. Goethe jutott eszembe, mikor a mi drága Petőfinkről akarok nehány szót szólni; mert ha ő eléje állt volna Napoleon, azt kellett volna mondania: „Voilá cet poéte!" — ez aztán a költő. Mert a költők legnagyobbja, Goethe is eltörpül, ha összehasonlítjuk Petőfivel. És méltán szenteljük ezen ünnepet az ő emlékének. Goethe több, mint 80 éves életpályáján át amennyit költött a lyrai téren, Petőfi rövid néhány évig tartó költői pályája alatt majdnem még egyszer annyi költeményt hozott létre a lyrai nemben. Tehát már termékenysége is óriás - lag fölötte áll azon költőének, akit a világirodalom egyik legtermékenyebb költőjének tartott az. aesthetica; és ha valaki azt mondja erre, hogy Goethe azonkívül más nembon is roppant sokat dolgozott, Petőfinek is bátran rámutathatunk a más téren kifejtett szépirodalmi és különösen epikai termékenységére.
