Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
ü p A z őrháztól, — mert van őre is e temetőnek még — délkeletre egy emelkedettebb helyen még áll egy félöles vörösmárvány-sirkő, mely kálvinista sírra emlékeztet. Jer csak; nézd meg jól, — ma még láthatod, ne félj, s ne bánd, ha tele rakodik is ruhád tüskével, bogáncscsal : e sirhalomnak és a benne nyugovóknak érdekes története van! A sírkő még jó erősen áll a földben, csak egy kissé félrehajlott. Fent, a sírkő félkör alakú lapján, két egymást szorító kéz van, a négyszögü alsó lapon pedig a kővetkező, mélyvésetü, sokat mondó rejtélyes szavak állanak: »A ley szer etettebb Atya s a ley szer etettebb Anya.« Kik azok, a kik nem félnek ily rejtélyesen beszélni a sírok között: hisz egy rövid pillanat, s azután elmúlnak azok is, a kik oly hőn szerettek, elmennek azok után, akik legjobban voltak szeretve! Akkor azután senkisem tudja, hogy kik voltak a legjobban szeretve, és kik voltak azok, a kik annyira szerettek. Pedig hátha mi is szerettük mind a megholtakat, mind azokat, a kik eme rejtélyes feliratú sirkövet állították. • ■ i • 4,1 j ; f E sírban nyugszik egy jó öreg korcsmáros ............»régibb idői boldogok valának ; H áza, kertje, földje, pénze, mindene volt, Alig tudta számát ökrének, lovának. Pénzét a hitetlen emberek csalása, Házát a Dunának habjai vitték el.« Hiszen: .............. . . »ha ő úgy nem bízik A emberekben : jégre nem viszik.« ............»mert ő becsületes lelkű igaz,« (volt) »Azt gondolá, minden ember az« Volt két iia, akik vigasztalták, hogy m é g j o b b- ra fordul sorsa, »Úgy van úgy.............jóra fordul sorsom, M ert hisz lábaim már a sir szélén vannak.« És a két íiu e szókra csak könnyeikkel fíirösztötte az öreg arczát. Most már itt nyugszik a jó öreg, a ki egykor sokat gáncsoskodott fia szinész-mesterségében, mikor az haza ment látogatóba s egy estén borozgatás közben sok mindenről beszélgettek. Utóbb, midőn a bórák edénye kiürült, a fiú irogatni kezet t, az öreg meg nyugodni dűlt. He amint fia írja : »De ekkor száz kérdéssel Állott elő anyám ; Felelnem kelle . . . hát az írást abban hagyám.