Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

És vége-hossza nem lett Kérdezgetésinek :

De nekem e kérdések Olyan jól estenek,

Mert mindenik tükör volt,

A honnan láthatára :

Hogy a földön nekem van Legszeretöbb anyám !

Ez a legszeretöbb anya, a jó öreg korcs máros felesége. Itt nyugosznak a legszeretöbb szivek, a kik gyermekeiket :

...................»szívok vérén nevelték föl,

Mert körülövezték, mint földet a nap Lángoló sugári, szent szeretetükkel !«

Életük hányatott volt, haláluk sem történt csendben szeretett fiaik körében. Előbb a jó öreg korcsmáros halt meg akkor, mikor az egyik fia távol harsogtatta a harczi tárogatót, hogy a másik szeretett anya, a haza, el ne veszszen!

A magára maradt legszeretöbb anya egyik napon meglátogatta a másik fiát, s puskatüzben kereste fel Budán. Az elváláskor sem anya, sem fiú nem sejtette, hogy egymást nem látják többé! Negyed napon következett Budavár bevétele. Mig ez a másik fiú roham-tüz- ben ment fel a bástyára, s a vár bevétele után örömittas érzelemmel tekintett Pestre alá; nem sejté, hogy a jó- zsef-városi temetőben már édes anyjuk felett is a sir domborul. A legszeretöbb anya temetésén csak az egyik fiú volt jelen.

»Láttam jó atyámat.. . . vagy csak kopors óját,

Annak sem látszott ki csak az egyik széle,

Ezt is akkor láttam kinn a temetőben,

Mikor jó anyámat tettük le melléje.«

A vár bevétele utáni napon hárman jelentek meg a legszeretöbb apa és anya sírjánál : a két fiú és az öregebb felesége. Kérdezé az egyik, hogy mi legyen a sir felirata ? »Semmi más, mint: »a legszeretettebb Atya, s a legszeretettebb Anya« válaszolá a másik. »Elég, ha mi tudjuk, hogy kik nyugosznak itten.«

Nemsokára ezután az egyik fiú a harcz-istene tüzes szekerén és lovain a csaták közepéből a magasba tűnt el, mint egy második Ilyés, nekünk müveiben — mint csudatevő palástot — lelkesítő, nagy gondolatait és határtalan hazaszeretét hagyva hátra csak. Eltűnt! Eltűnt; — az ő sírját nem leljük többé.

A másik fiú hoszas fogságot szonvedett. Ült sötét börtönben; sepert utczát; talán éhezett; tűrte az alsóbb és felsőbb ranguak boszantásait — és még sok egyebet. A mint fogságból hazajött, első gondja volt a józsefvárosi temetőben nyugovók meglátogatása. A sirt ekkor kijavíttatta az elbocsátott katona.