Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

»Könynyelmüség szárnyát Válláimra vettem,

És a csapodárság

Pillangója lettem.«

E pillangó hajnalka-virága volt a Pila Anikó.

Lelke bálványát meg nem tagadta volna a szőke angyalért; hanem a mikor azt a bálványt detronálta, akkor oda ültette helyébe a puszták szülöttét, a rongyos sátor leányát, a kóbor czigány- vajda princessét.

Az idő múlt aztán ; a szív felejtett; egy napon is- j mét vendégül állt Petőfi a költői kastélyhoz. Szívesen látott, üdvözölt jó barát, mint azelőtt. De kedve nem volt; látszott, hogy valami nehéz feladaton töri a fejét.

Estenden még is csak előadta a baját Teleki Sándornak :

»Valamit szeretnék tőled kérni: de az igen nagy dolog.«

»A mi emberileg lehető, teljesítem.«

»E n házasodom. Nőmet nem tudom hová vinni. Utazásra pénzünk nincs; engedd meg, hogy mézes heteinket itt tölt- hessük Költőn.

»A legnagyobb örömmel.«

»Még ez nem minden. Tovább is megy akivánságom. Arra kérlek, hogy az alatt te tűnj el a házadtól, hadd legyünk mi itt egyedül.«

»Az is meglesz.«

»Még többet is kérek. Küldj el ettől a liáztul minden cselédet, hogy ne maradjon itt kívülünk egy élő lélek se.«

»A Pila Anikót is?«

»Az t legelőbb!«

És Teleki Sándor rögtön intézkedett, hogy minden cselédje elköltözzék a kastélyból ki ide, ki amoda: a gazdatiszt lett megbízva, hogy az érkezendő vendégek ételéről s felszolgáltatásáról gondoskodjék, mig itt lesznek ; ő maga átadta Petőfinek a kulcsokat s elment Kolozsvárra ő is.

A Pila Anikó pedig Petőfi Sándortól k i 1 e n c z szépuj máriásh úszást kapott s azzal vette a vándorbotot. és ment a nagy világnak. A költői ház szögletablakából pedig széttépett papírrongyok lepkéi szálong- tak szét a levegőbe kiszórva. Ezek azok alepkék, a mik a szép czigány leányról tudának beszélni, ha valaki ösz- szeszedte volna őket!

Harmincz esztendeje bizony már ennek...

Fa sem maradt már meg azokbul, a miknek kérgébe a költő és iiju szép neje neveik előbetüit vésték a í költői parkban. A szőlőlugas is elveszett, mely forró so- | hajtásaiktól rezgett egykor. Uj ültetés van a helyén.

Hanem a czigányleány még most is él, s őrzi a fájó emléket lelkében.