Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

Grün Anasztáz kellemesen volt meglepetve e kis ajándék által s nagy érdeklődéssel hallgatta, amit neki Petőfiről beszéltem, népszerűségének hógörgetegszerü növekedéséről, költői ere csodás termékenységéről stb. Jól esett azt hallani tőlem, hogy Petőfi is ismeri és tiszteli őt s hogy Grün Anasztáz »Schutt«-ját én magam szereztem meg s olvastam fel hazám lángeszű lantos költőjének.

Midőn 1848. novemberében újra találkoztam vele Frankfurtban, első szava, melyet hozzám intézett, Petőfi volt. Pompásnak találta a Duxfele fordítást s megköszönte, hogy azt megismertettem vele s midőn tudattam, hogy én tulajdonképen azért vagyok Frankfurtban, hogy Petőfi dalaiból saját fordításomban 170-et adjak ki, azonnal lefoglalta az első példányt. El is küldtem neki 1849. május havában, de az akkori 'iharos események megakadályozták, hogy a kézhezvételt mindjárt akkor tudomásomra adja. Csak tizenegy év múlva, midőn Münchenben Petőfi elbeszélő-költeményeit s lantos költeményeinek harmadik kiadását rendeztem sajtó alá s ,mind a két kötetkét elküldtem Auerspergnek, csak akkor irta e sorokat. »Mióta Petőfit az ön 3 849-iki nagyobb gyűjteményéből megismertem, ő az én legkiválóbb kedvenczköltőim közzé tartozik s én nagyon sok- sokszor és mindig egyformán üdültem fel az ő eredeti költeményein.«

1861-ben Genfből küldtem el neki Széchenyiről és Telekiről szóló tanulmányaimat, mely alkalomból hosz- szabb levélváltás fejlett ki köztünk. Mintegy 12 levelét őriztem meg, melyek azonban később sok más becses irataimmal és emlékeimmel együtt, fájdalom, elvesztek. Kiterjeszkedett ő ezekben Ausztria és Magyarország politikai viszonyára is. Határozottan pártját fogta Magyarország ősi jogának, óhajtotta alkotmánya visszaállítását s hogy nyíltan is ezt tévé, annak bizonyságául hivatkozott a Reichsrathban elmondott beszédeire. Már Frakfurtban is egyike volt ama huszonnégynek, kik mit sem akartak tudni Ausztria beolvadásáról Németországba s a helyett az őszinte szövetség mellett harczoltak. Nem egyszer mondá, hogy Ausztriának a maga erejéből kell fölemelkednie, szabad szövetségben egyesítve népeit, melyeket a kormány téves iránya ellenségekké tőn. Pragrammja ugyanaz volt, ami az 1867 ki egyezményben ténynyé vált. Többször volt szerencséje, igy irá nekem, Deákkal és Eötvössel személyesen érintkeznie s Magyarországot saját tapasztalata után ismeri.

IJjabb 15 évig megint nem nyílt alkalmam levelezhetni vele. De midőn ez idén — april 11-én — egész Ausztria megünnepelte költője 70 ig születésnapját, én is küldtem neki egy szerény emléket: Petőfi költeményének 1866-ban Elberfeldben megjelent fordításából, — melyből 10,000 példány kelt el — még egy felmaradt