Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

Az ember tragédiájában elmondott szavai jut­nak eszembe: «A rablás és gyilkolás emelt fővel jár a békés lakók között.» Ez az irányzat az egyenlőség, a humanizmus és a szabadság megtévesztő jelszavait beleviszi a büntetőjogba is, s ezen az alapon hadat üzen minden szigornak. (Folyt köv.) A tiszti fizetések körül. Budapest, május 23, A vihar a pohárban ma szerencsésen elmúlt. A függetlenségi párt értekezletén teljes lett a megnyugvás a miniszterek kijelentései követ­keztében annál is inkább, mert bebizonyosodott, hogy nem a honvédelmi tárcánál, nem is a költ­ségvetésnél, hanem az appropriációs javas­latnál fogják beterjeszteni a honvédtiszti fizetés felemeléséről szóló javaslatot. Nevezetes nyilat­kozatokat is tettek különben, így azt, hogy a ka­tonai kérdéseket még az uj választások előtt rendezni fogják. Csak Gaál Gaszton békétlen- kedett az értekezleten, újból konzekvenciák le­vonásával fenyegetőzvén, A hangulat nem a leg- békésebb volt, de azért mégis bizalmat szavaz­tak a kormánynak és javaslatának. Ami a tiszti fizatések körül támadt egyéb dol­gokat illeti, a közös miniszterek maradnak, a de­legációkat pedig októberien fogják össze­hívni. A függetlenségi pá»t értekezlete. Á függetlenségi párt ma délután hat órakor Kossuth Ferenc elnöklésével értekezletet tartott. Az értekezleten a kormány részéről az elnöklő Kossuth Ferencen kivül jelen voltak Wekerle Sándor mi­niszterelnök, gróf Apponyi Albert vallás- ós közok­tatásügyi, gróf Zichy Aladár ő felsége személye kö­rüli és Günther Antal igazságügyminiszterek. A parterteiveziet eje azerc nem vines a uuigot, mert több pártok egyesülésénél lehetetlenség ilyen kérdéseket párthatározatoktól függővé tenni. Egyéb­ként a kormány tájékoztatta magát a pártok hangu­latáról. Egyébként pedig, ha pártdöntés elé viszik, akkor a kifelé való alkudozás meg van nehezítve. Maid igy folytatta: A fizetések nincsenek nálunk törvényileg szabá­lyozva, hanem esetről-esetre költségvetésekben álla­píttatnak meg. Ezen költségvetési megállapítások nagyon természetesen csakis azt a biztosítékot nyújthatják, amilyenek az ilyen évről-évre szóló törvény erejével biró határozatok azon időre nézve amelyre szólanak. Azt a biztosítékot tehát, melyet egy törvény nyújt, ezek nem nyújthatják. E politikai sérelem azonban nem abban rejlett, hogy törvény utján, vagy más utón rendezessék a kérdés, hanem abban, hogyha mi a delegációban határozunk elő­ször ebben a kérdésben, akkor azon törvénynél fogva, mely szerint a honvédség illetményeinek ugyanolyannak kell lenni, mint a közöshadseregnél, akkor mi feta komple előtt állunk, (Igaz! ügy van!) Nem a képviselőházban dől el a kérdés lényege, hanem a delegációban és a törvényhozásnak, a kép- viselöháznak alig van más szerepe, minthogy arra a maga szankcióját megadja, holott ha mi itt döntjük el a kérdést, akkor in merítő meg van óva az a közjogi szempont, hogy a bépviselőház hozza a ha­tározatot és nem a képviselőház alkalmazkodik bi­zottsághoz, hanem a bizottság kénytelen alkalmaz­kodni a képviselöhűzhoz, fenmaradván akkor is a képviselőháznak az a joga, hogy honorálja-e ezt az álláspontot, vagy nem. Kéri az értekezletet, hogy ezen szempontokat tekintve, fogadja el a kormány álláspontját. (Éljenzés.) Kovács Ernő napirend előtti felszólalásában kéri, hogy tekintettel arra, hogy a pártnak igen sok tagja nincsen a fővárosban, a mai értekezleten csak ta­nácskozzanak, de a határozathozatalt halaszszák el a hétfőre összehívandó értekezletre. (Zajos ellen­mondások.) ­Ezután Kossuth Ferenc szólalt fel, aki azt han­goztatta, hogy itt semmi kijátszás nincs. Barabás Béla meghajlik a kormány előtt, de azt kívánja, hogy Illő ItpX/Jl Is U OO « - - ­álló bankot ? f Andrássy: Ugyan ne kapcsoljatok össze minden­féle dolgokat ezzel a tisztén speciális kérdéssel! hdsek: No lám! Az önálló bankot nem kap- ■juk meg. Andrássy: Ami a nemzeti engedményeket illeti, azokat megkapjuk. Pozitívumot erről a kormány egyik tagja sem állíthat, de valamenynyiünknek az az impressziónk, hogy lesznek nemzeti engedmények. Nem most mindjárt, de talán őszre. A további beszélgetés folyamán egy függet­lenségi párti képviselő óvatosságra intette kol­legáit. Követni kell a vezéreket, akik a megegye­zést létesítették, mert különben felülünk a keresztény-szociálisok inlrikáinak, akik azért akarják Schönaichot minden áron megbuktatni, mert attól tartanak, hogy Schönaich véglegesen és a magyar álláspontnak deferálva hajlandó rendezni a katonai kérdést. Egy másik képviselő találóan jegyezte meg, hogy kár most nagyhan­gon elienzékieskedni és aztán meghajolni a befejezett tények előtt Ha akkor nem ellenzé- kieskedtünk, amikor a függetlenségi párt átvette a kormányt: most okosabb dolog hallgatni és megbízni a vezérekben. A közös miniszterek lemondása. A miről tegnap a bécsi köröknek «nem volt tudomásuk», arról ma reggelre azt írják a bécsi lapok, hogy tényleg megtörtént: Aehrenthal és Sckönaich közös miniszterek beadták lemon­dásukat, melyet azonban a király nem fogadott el. A külügyminiszter lapja, a «Fremdenblatt» helyesen szigorúan alkotmányosnak nevezi a két miniszter eljárását, mert az osztrák delegá­ciónak adott Ígéretüket a delegáció ösmert kö­veteléseinek érvényesítésére vonatkozólag nem tudták beváltani. A »Vaterland» konstatálja, hogy a koronát a bécsi megegyezés teljesen ki­elégíthette (amit az «Alkotmány» már előre jel­zett volt) és hogy a két közös miniszter mind­végig korrektül járt el. A «Reichspost»-ban Fuchs a volt osztrák delegáció elnöke azt Írja, hogy /

Next

/
Thumbnails
Contents