Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
pon legalább kegyelettel emlitsük az ő nevét is. Vörösmarty kiadatlan irataiból. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — A nagy költő szobrának leleplezése alkalmából időszerűnek tartjuk néhány oly dolgozatának és levelének közzétételét, melyek összes müvei eddigi kiadásaiban nem foglaltatnak s melyekből is látható, mily szükséges volna egy teljes Vö- rösmarty-kiadás. Az a végtelenül hiányos és telületes életrajz, melyet az iskolákban is tanítanak s a hanyagul összerótt «összes munkái» kiadás tömérdek becses megbővülést nyerhetne, ha a magántulajdont képező, vagy országos gyűjteményekben található dolgozatai lelkiismeretesen fölkerestetnének s miután Vörösmarty müvei ma már közkincset képeznek s bárki által kiadhatók, áldozatkész kiadó által közzétételének. Maradandóbb emléke lenne ez a nagy költőnek, mint a ma leleplezendő szobor s bizonyára eljő az idő, midőn minden sorát fölkeresik a kegyeletes kezek és valahára nyerünk a Szózat nagy dalnokához méltó kiadást. E tárca szűk kerete csak éppen Ízelítőül ad néhány dolgozatot és levelet ez alkalommal, megjegyezvén, hogy jóval többnek másolatát szereztük meg s nincs oly sora Vörösmartynak, mely a közzétételre érdemes ne volna. E közleményünket három szakaszra osztjuk könnyebb áttekinthetés kedvéért. Először adjuk kiadatlan verseit (nem valamennyit, csak négyet) a megfelelő jegyzetekkel, azután egy-két levelét s végül egy drámai társaság tervének kidolgozását. I. Kiadatlan költemények. Hogy búdat gátolja Bugát, jó dinnyemagot küld. Hogy van Sáp? Tavain sápog-e kácsa. de vad? tik. úgy, amint az ember legjobban szeretné. Azt is hallhatta ma a függetlenségi párt s vele együtt E kedves hanem kis epigrammához, mely Va- chott Sándornak szól Tápió-Sápra (erre céloz a második szójáték), a következő levelet csatolta Vörösmarty: «Ebbőt láthatod, hogy még nem felejtettem el verset írni. Röviden szólván, fiamat ma keresztelték, neve Mike, Miklós, Sándor. Csókollak mindnyájatokat. «Pest, apr, 24. 1844. Vörösmarty.» A pestmegyei Tápió-Sáp község, hol Vachot Sándor lakott ekkor, valamikor Rakovszky-birtok volt s az angol-kert közepén álló ódon kastély volt 1845-től kezdve az itju Vachot-pár lakhelye. Vörösmarty épp ngy, mint többi jó embereik, gyakran meglátogatták itt Vaehotékat, többi között Petőfi is töltött ott 10—12 napot 1845 július 10-étől IiezdYe. Bugát Pál, kire az eiső szójáték vonatkozik, a hírneves orvos volt, Vörösmarty és Toldv ióbarálja, szintén nagy dinnvész, mint Szontagli Gusztáv kapitány és Vörösmarty. Vachoíné leírj a «Hangok a múltból» e. emlékiratai II. köteté elején a tápió-sápi tartózkodást és dinnyeternelést, kedves képet festve falusi életükről. Vörösmarty életének <z volt legboldogabb szaka. Az előtte való év nájus 9-én vezette oltárhoz, Csajághy Laurát, Tachotné unokanővérét s 12-éröl ezt irja Toldinak a többi között: «Sok valódi örömet kivinok uj szövetségedhez: (Toldy ekkor nősült neg másodszor, elvevén Tarnóczy Idát) hiven szerető nőt s jó anyát árva gyermekidnek. Eleid cg all lelkem még csak most kezd felolvadozni jegeiből s ha Isten akarja, sok előttem uj, édesebb és szen- tebb öröm fog abba beszállani.» Ugyancsak Toldyval áll kapcsolatban a következő három sirvers, melyet Vörösmarty a fórra- - — — ** ^ KJ-ti, J LA/.LXLÍjLX AU/X»C.’1U1 UJ. 1\ t) "• szülő nehéz? kőlapját tartotta vissza, utolsó dalában vigasztaló jóslatot hagyott vég| dalom után a fejérmegyei Szentivánon laktában irt 1851 augusztus havában: 1. Hol van atyánk? hol anyánk s szeretett testvére atyánknak ? Mind meghaltak-e? mind porba hajolt-e fejők? Mind itt nyugszanak 6k! Hogyan is válnának el, a’kik Boldog egvességben éltek egy életen át. 2. Hű szeretet lángján férj, nő *s a’ jó rokon éltek, Félszázad nem volt képes eloltani azt, Mért e hű rokonok’ sírján most olly hideg e kő? A szeretet lángját szellemök égbe vivé. 3. Mit nyújtsunk nektek lemenőknek az ősi porokhoz. Drága szülők s rokonok, élve, halálban egyek? Annyi kegyért hideg és sikeretlen ajándok ez emlék, Mégis örök hálánk temploma sírotokon. E három epigrammát a következő levél kísérte: «Szentiván, Aug. 28-án 1851. «Kedves Barátom! «Olly kalmárias szellemben írtad felszólitásodat, hogy ha csökönyös ember volnék, a versek mind egy lábig elmaradtak volna. Azonban hozzáértő ember még a csigát is megeszi. így én is megemésztettem e feladatot s a verseket ide zárom. Hármat Írtam, hogy válasszatok. Ha egyik sem tetszik, sajnálom, de nem tehetek róla, ily szűk világban jobb nem telik tőlem. «Számodra hagytam egy példányt a Három regéből Zádornál. Megkaptad-e már? Üdvözletemet kedves nődnek. «isten áldjon. Vörösmarty.-» Toldy volt ez időben teljesen megtört barátjának gondviselése, Ö csinálta ki számára valami
