Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
4 SZUNORA Máramaros-Sziget, jul. 30. Levelemet már csak itt fejezem be. Itt, ahol egy kissé megpihenünk a fárasztó út után s a hol már nincs délibáb és rónaság, hanem felhőkbe nyúló, hatalmas, havas hegylánczolatok. Mikor közeledtünk Máramaros- Szigethez, az első osztályú szakaszba egy lengyel zsidó jött be. Rettenetes piszkos kaftánban, nagy szakállal, hajjal és mindeneknél nagyobb pajeczekkel. — Itt vagyunk hát a lengyel zsidók, a kazárok országában. Az ő birodalmukban. Itt ők az urak. Nincs utálatosabb, mint a lengyel zsidó. Ha kettő összejön az utczán — olyan lármát csap, mint húsz keresztény együttvéve se. Mozgékonyságra nézve túl tesznek mindenkin. Folyton járnak-kelnek üzletet kötnek, zsákokat, gabonát szállítanak, árvereznek, fuvaroznak, ordítoznak, veszekednek — de sohase magyarul. Hanem mindig a saját orthodox jargonjukon, mely leginkább a tolvajnyelvhez hasonlítható. A haza, a megye, a város érdekeit nem ismerik. Nem is akarják ismerni, csak a magukét Szipolyozzák a szegény népet és jogot formálnak erre a hazára, mintha az ő elődjeik szerezték volna. Kirándultunk Erdészvölgybe megint. Fülöp, a megyehuszár olyan szalonnás tokányt főzött hamarjában, hogy »a mennybéli szentek is megnyalták volna utána a szájukat.« Különben minden olyan csöndes és szomorúan szép, mint azt tavai leírtam. Csak talán még szomoruabb, mert az öreg Wladimir bácsi, az erdész elköltözött a másvilágra. Épen a ravatalát állították, mikor ottkünn voltunk. Az idén a Tisza áradása tett sok kárt a megyében. A város utolsó házainál hömpölygött az áradat, sok épitőfát, szénakazlat, tutajrakományt ragadva magával. Sőt egy szemtanú állítása szerint egy bölcső is ringott a hullámokon, benne a siró csecsemővel. Szerencse, csak rövid ideig tartott j a nagy viz, hamar leapadt és ma már érik a rozs az áradások helyén is, s kikandikálnak a pipacsok a búza földekről. Ha mi pedig kár esett; enyhíti a megye jótékonysága. Tegnap is volt egy műkedvelő előadás az ő javukra. A város fiatal leányai rendezték. És milyen szép lányok! Előadtak egy »Szobalány« czímü egyfelvonásos vígjátékot. Mondhatom, olyan elfogulatlanul, annyi ügyességgel játszottak, hogy egyik csodálkozásból a másikba estem. Különösen Teodorovits Erzsiké kisasszony volt, mulatságos szerepében tökéletes. Semmi dillettans íze sem volt a játékának. Alakítása igazán gyönyörű volt. Egyáltalában az egész utazás alatt azt tapasztaltam, hogy vidéken sokkal több szép lány van, mint Budapesten. Debreczenben, Máramaros-Szigeten, ha az ember az utczán végig megy nem találkozik egy csúnya lánynyal se. Ha Pesten csak negyedannyi szép lány volna, de jó volna! De most már igazán befejezem ezt az irka-firkát, mert ha a vidéki szép lányokról kezdek beszélni, — akkor nem egy, nem kettő, nem három, de még négy Szünóra se lenne elég a mondanivalóra! Isten önnel tisztelt kiadóm! Endrődi Béla. Máramarosi kép. Felhő borong a Pop-Ivánon, Ereszkedik le sürü köd — Oly lágyan, szinte megkívánom: Ha szemfedöm majd igy beföd. .
