Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
Mennyi gyászjelentés egymás után ! Alig hogy fölszáradtak a részvét könnyei, melyeket a magyar szépirodalom Nesztorának: Szemere Pálnak sirjára hullatánk, már is egy más fekete koporsót kellett kísérnünk, melynek oldalára e név volt — ezüst betűkkel — följegyezve: Vachott Sándor. Amazt boldog falusi lakból csöndesen vitték ki tisztelői és rokonai a péczeli temetőbe, azon vigasztaló tudattal, hogy az ö bosszú életében sok volt az öröm; ezt a budai t é- bolydából kisértük ki, fényes nagy menettel, azon elszomorító gondolatok közt, hogy e korán elhunyt költőnkre nézve sokkal gyászosabb volt az élet, mint a halál. Most már mindketten oda künn vannak az egyenlőség csöndes országában, hol a föld mindenkinek egyformán könnyű, hol épen olyan jó nyugalmat talált a kedélyes öreg, ki 77 éves korában is még ilju vala, mint az, ki a férfikor legszebb virágában megtört, megöregedett, s a tébolyodások éve után, végre 42 éves korában — kiszenvedé a földi életet. Volt egy rövid időszak, midőn Vörösmarty már csak ritkán nyúlt a lanthoz, s Petőfi még nem tűnt föl egészen fénytá- rasztó lángelméjével; ezen időben a divatlapok olvasói legjobban örültek, ha két fiatal költő: Tompa Mihály és Vachott Sándor nevével találkozának. Azóta két évtized folyt le. Az egyik magasztosan, a honfibú által lelkében meg nem törve, sőt erősítve folytatá költői pályáját, s ma is az ország egyik legünnepeltebb dalnoka; a másiknak — fájdalom — rövid pályája ketté szakadt azon iszonyú kórállapot által, melyben a balsors a költők, művészek és más ingerlékeny képzel- müek közül oly sokat meglátogat. 0 is aina legszomorubb korszak áldozata, melynek körzetét láncz, vérpad, füstölgő romok és üldöző fegyverek képezik. Neki a szabadság mindene volt; s midőn elvesztő ezt, elveszte vele mindenét, el még elméje világosságát is. Az ujépü- leti börtönből egyenesen a tébolydába lépett. Mily gyász ! azon szép családéleti' napok után, melyet a rédei falusi csendben jó nője, (e most már az irodalomban is ismert nő,) kis gagyogó gyermekei, jó barátok és tisztelők körében tölte ! A vihar őt meleg fészekből ragadta ki, és szárnyait oly korán megtörte.
