Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

Mindez oly meggyőző, egyszerű és igaz hangon van elmondva, hogy az olvasó alig mer kételkedni. Es mégis kételkednie kell!

Ha nem esett el a szegesvári csatatéren, ki látta őt, mig két országon át vándorolt V Hiszen annyian ismerték, és any- nyian szerették! Hogy nem kérésé föl barátait, s kivált azt, ki róla 1859-ben, saját névnapján annyi bánattal éneklé:

■ lelkem oly kietlen, ímeket látok :

me — kiket úgy szerettem, y kis világot.

I, korod büszkesége, ítél, s eltűnél.... de hova?

Hők nemzedéke

ülgy*er lát s azontúl nem lát többé soha.

Oh ! ha tán sok évek, tán lehunyt századok Múltán visszatérendsz, öltve más alakot:

Legyen boldog e nép, s örömed oly tiszta,

Hogy ne kívánkozzál többé mennybe vissza.

—y- —y*