Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

Egy megdöbbentő levél, mely szerint 1851-ben Petőfi még élt.

A múlt kedden a magyar honvédsereg egyik legérdemesebb tüzér főtisztjét temettük el, M ü 11 e r I s t v á n alezredest, 47 éves korában halt meg, s életének délszaka az 1848/9-diki véres csaták idejére esik. A hires piski csata megnyerése nagy részt az ő ágyúinak köszönh etö, melyet Bem tábornok azzal ismert el fényesen, hogy csata után saját melléről nyujtá át neki a vitézség érdemjelét. Majd a kormány is küldött neki egyet. — Egy másik nyert csata után a vezér 600 aranynyal jutalma- zá, sőt később kocsiját és négy lovát is oda ajándékozd, mert büszke volt rá, hogy táborának ily jeles tüzértisztje van. Az utósó években aMandello és Engel kőmetszö intézetének egyik felügyelője volt. Itt is derék, becsült, szerény ember, ki múltjával nem dicsekedett soha. Csak néha sóhajtott föl, tán azért, hogy dicsteljes pályája oly hamar félbeszakadt, s ezzel oly sok, de oly sok mindenek vége lön. Sírjánál Elek István, volt honvéd mondott lelkes emlékszavakat, s régi bajtársai áldva és könnyezve kisérték az elhunyt vitéz katona koporsóját.

A csatatér hőseiről és áldozatairól szólva, némi megdöbbenéssel jut eszünkbe egy levél, melyet múlt vasárnap a mi legelső néplapunkban olvas ánk.

öyőrmegyéböl Káp li L aj o s kis-babothi lelkész írja, hogy Petőfi Sándor 1851-ben, julius közepén nála volt. Azt mondta magáról, hogy ő Petőfi István; de a lelkész, ki öt életének négy feltűnő korából ismerte, úgymint gyermekkorából Lőrinczről, kiszolgált katonasága után Sopronból, másodizbeni diákoskodása idejéből Pápáról, s mint már ismert költőt Szekszárdról: arczvonásai után azonnal ráismert. Nem is titkolódzóit azután, és sokat beszélt, hogy mint menekült meg az orosz fegyverektől, mily keserűen bujdosott, s mennyi részvétlenséggel találkozott! Beszéltek aztán régi jó emlékekről, melyeket alig tudhatott más, csak ők, kik már Sopronban igen jó barátok voltak. — Másnap elutazott a lelkészlakból, egy vándorbotot hagyott emlékül hátra, és azután nem tért vissza többé — soha.