Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
3307 y et* ^. 2v n e^f sz /? A Athenaeum. 3308 sadalom is sok hibával és bűnnel megterhelve. A román dráma értékéről fennebb szólottunk már, felesleges lesz arról újabban beszélni, vagyis csak ismétlésekbe bocsátkoznunk. A mi a román drámai nyelvet illeti, az nagyon franciás, úgy, hogy e tekintetben méltán panaszkodtak a nyelvészek. Ez idegenség a francia művek átültetésével lett a román nyelvbe beplántálva; a fordító ugyanis egyes fogalmakra román szót nem kaphatván, meghagyta az eredeti franciát. Ezekből láthatólag a románoknál e téren van mozgalom; de a hibás irány is szembetűnő a vígjáték művelésénél. Egy nagy elme tudna segíteni e bajokon; a szinköltészet embere Romániában azonban még nem született meg. MoldovAn Gekgel. ÚJABB MAGYAR ANTHOLOGIA KÜLFÖLDÖN.* R ég nem keltett bennünk könyv oly vegyes érzelmeket, mint az, melynek teljes cimét itt közöltük. Steinacker Gusztáv, jelenleg evangélikus lelkész Buttelstedt-ben Weimar mellett, azon német származású hazánkfiai közé tartozik, kik hazájuknak minden alkalommal szolgálni készek, s a magyar nemzet hírét s becsületét a külföld előtt terjeszteni hivatvák is. Az a testes kötet, melyet az érdemdús szerző most bocsátott világgá, kétségkívül még csak szapori- tandja Steinacker ebbeli érdemeit. Mind- azáltal van a könyvnek oly része -— és tetemes része, (melynek iránya sok felé észrevehető,) mely fölött valóban s a, szerző érdekében is csak sajnálkoznunk lehet. Nem foghatjuk ugyanis föl, mi szüksége volt Steinacker urnák a magas * Ungarische Lyriker. Von Alexander Kisfaludy bis auf die neueste Zeit. In chronologischer Reihenfolge metrisch übertragen und mit literar-historischen Einleitung und biografischkritischer Notizen versehen von Gustav Steinacker. Leipzig, Barth. Pest, Grill.) politika paripájára ülni, s oly elemeket vegyíteni e költői anthológiába, melyek éppen nem voltak odavalók. Hiába burkolódzik Steinacker ur a költészet impo- nálóbb s szellemesebb koturnusába, mindenütt, hol politikai tekintetek vezérelték, kiri a — vezércikk. Mert valóságos vezércikknek kell például tartanunk a Mayyaromanie cimü igen ferde költeményét, melyben — mit mi édes örömest megengedtünk mindig és meg is isfogunk engedni, ha valakinek kedve telik benne — siránkozik a fölött, hogy már most németül alig lehet beszélni hazánkban stb. Sajátságos egy jelenség, hogy Steinacker ur, kit egyébként a legtisztább hazai érzelmek vezetnek, éppen itt elbotlik és oly térre ragadtatja magát, mely sem hozzá nem méltó, sem hazájának nagy hasznára nem lehet, mit bizonyosan nem is akart. Szóval, Steinacker meg nem állhatta, hogy e tisztán szépirodalmi munkában ne politizáljon, s mi — anélkül, hogy a verses vezércikkeikben fokozott,igen fonák gondolatok ellen argumentálnánk, mert erre nincs sem időnk, sem alkalmunk s különben is Steinacker urat csak mint elég szerencsés fordítót szeretjük tekinteni, s nem mint igen ügyetlen, bár jóakaró politikust — mi, mondjuk, a szerző ezen hibáját alig bocsáthatjuk meg. Visszatérve már most magára a költemények fordítására, néhány vonásban, a mennyire e rövidre szabott cikk korlátái engedik, föl akarjuk tüntetni Steinacker művének jelességeit és gyöngeségeit. Mindenekelőtt helytelennek tartjuk, hogy a szerző puritán szigorúsággal ragaszkodott éppen az utolsó 50 évhez, s világért sem fogadott volna be senkit, ki Kisfaludy Sándor előtt pengette a magyar lantot, műve szentélyébe. Ez legalább is igen fölösleges eljárás volt, melynek következtében, mig egyrészt egy Virág, egy Dayka, Ányos, Verseghy s mások kiszorultak, oly ismeretlen nagyságok találtak érdemetlen helyet, mint a minők még itt e hazában is, és e hazának fővárosában, hogy csak néhányat említsünk, a Benőfi Somák a Lak- ner Sándorok, a Somogyi Ignácok és
