Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz
— A gazda még nem jött hasa, a gazdasz- szony pedig csak holnap jön haza, kiment a tanyára. ■ En azonnal konstatáltam, hogy ennek a leányzónak aligha van tiszta fogalma a cthazá»-ról. jónak láttam más húrokat pengetni. Mellé lépve, kövér izmos karját gyengéden megérintve, szivrepesztő fájdalommal imigy szólók: — Kecses virágszál, adjon egy darab kenyeret. — Nem vagyok én sem kecske, sem virágszál, hanem szolgáló vagyok. Kenyeret sem adhatok, mert még nem sült ki, a kemény kenyeret pedig elvitte a juhász. — Komám, Jóska, itt megbuktunk. De semmi csüggedés. Előre ! Benyitottunk azután még néhány udvarba, de mindenütt akkora komondorok fogadtak bennünket, mint egy ifjú medve. Végre a város felső részén egy kapu nyitva, az udvaron emberi hangok, konyhában, szobában világosság, — komám, itt próbálkozzunk ! Alig teszünk pár lépést az udvarban, egy férfi terem előttünk, kezében holmi vasvilla formájú hadi szerszámmal, s meglehetős nyers hangon azt kérdezi, hogy kik vagyunk, mit akarunk. En pózba vágódva, ekként szónoklék : — Bocsásson meg kigyelmed, hogy tisztes portájára lépni bátorkodtunk. Mi kunszent- miklósi tanulók vagyunk. Azt hallottuk, hogy Petőfi ur holnap idejű, beszédet fog tartani a nép előtt, átjöttünk tehát még ma, hogy meghallgassuk. De immár rajtunk az éjszaka, arra kérjük kigyelmedet, engedje meg, hogy a fólszerben vagy valahol meghúzhassuk magunkat reggelig. — Petőfi? Ide? Szabadszállásra? Beszédet tartani? Holnap? Kitől hallották ezt? — kérdezte a gazda, minden szót erősen hangsúlyozva. — Maga Petőfi ur mondotta ma délben Bankos Károly bátyám asztalánál, — Jöjjenek be. A szobában azután szorosan szemügyre vett s apróra -kikérdezett bennünket. Ezalatt
