Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz

— Én is gondoltam már ezt, — válaszolá Petőfi — beszéltünk is róla Bankos barátommal, de ő ellenzi, azt mondván, hogy a szabadszállásiak rendkívül ingerültek, még valami bolondot csinálnának. Pedig szeretném nekik megmagyarázni, hogy mit kell érteni a fatális «fejsze» alatt.

Petőfi tudniillik egy proklamácziót intézett a Kis-Kun választókhoz, s ebben olyan forma (szóról-szóra már nem emlékszem reá passzus fordul elő, hogy a haza fáján sok haszontalan és káros hajtás és kinövés van, ő — tudniillik Petőfi — lesz a fejsze, mely azokat levagdalja. Erre a szabadszállásiak azt mondták, hogy minket fatuskóknak tart-é ? Hát csak jöjjön ide az a fejsze, majd vasvillával fogadjuk. — Erre a fejszére czélzott Petőfi.

Vitatkoztak pro és kontra. Végre is Petőfi határozottan kinyilatkoztatta, hogy lemegy.

— Hiszen azok is emberek, — monda — ha vadak is, talán csak nem esznek meg.

Erre aztán megállapodtak abban, hogy másnap reggel egész kísérettel lemegy Szabadszállásra.

Asztalbontás után szaladok az iskolába, s ott kenyeres-pajtásomat s mindenféle diák- gonoszságban hűséges czimborómat, Pataki

Józsefet felszólítom:

, — Jóska, _ most_ hallottam - az . asz talmija

hogy Petőfi holnap Szabadszállásra megy, beszédet tart a néphez, jer, menjünk mi is, sokat fogunk látni és hallani. Es pedig mindjárt menjünk, mert holnap már elkésnénk, mivel azok kocsin mennek.

Pataki azonnal kész volt, befogtuk tehát az akkori diákok szokásos fórspontját, a két lábunkat s lerándultunk.

Szabadszállás Kunszentmiklóshoz jó két mértföld. Egészen öreg este lett, mikorra odaértünk. Ott már ekkor nagyban folyt a dáridó. A városház előtti téren nagy embertömeg hullámzott, valami húsz lámpa póznákra erősítve terjesztette a világosságot, j hat hordó bor külömböző pontokon felállítva