Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz

A tiszt gúnyosan kérdő :

— Olyan nagy bűnnek tartja ezt a tréfát? Egy kis leczke bizony ráfért már egyszer erre a fiatal urra.

Rickl ezalatt kiment a szobából. Mikor a hölgyek utána siettek és kérték, jöjjön vissza, a főhadnagy kifogja magyarázni magát, ezt mondta :

— Nem engemet sértett meg, hanem a nemzetemet gyalázta, s ezt nem lehet magyarázattal jóvátenni.

Másnap kihivatta a főhadnagyot. A párbaj gyorsan megtörtént, utána félóráig tartott, inig a főhadnagyot összevarták. Rickl az arczára kapott jókora vágást, melyet élte fogytáig büszkén viselt, mint a nemzeti becsület védelmében kapott sebet.

1846-ban került haza Debreczenbe, s ott érte meg a trieszti kaland folytatását.

Egy nyári nap délutánján mélységes unalomba merülve ültek a vasasnómet tisztek a poros dcbreczeni Fő-utcza tenyérnyi oázisán, a ezukrász előtt, hol zöld gömbáká- czok, piros virágú leánderek közül fehérre festett asztalok és más kerti bútorok látszottak ki az utczára. Hetenkint kétszer ott játszott a katonabanda a szemközt lakó generális tiszteletére; olyankor mindig nagy élénkség keletkezett a városban.

De mikor nőm volt zene, a vasas német tiszt urak ugyan mivel mulattak volna? Fagylaltot egész délután nem szopogathat az ember, tehát mustrálták a jövőmenőket és hangos megjegyzéseket tettek rájuk.

így történt, hogy a széknél ülő két tiszt közül az egyik egyszer csak meglöki a másikat.

— Nézd csak micsoda csikó!

Az utcza közepén hosszú sárga sörényű arabs paripával ügetett egy fiatalember,

A másikat irigység öntötte el a szép ló láttára.

— Inkább azt a* ficzkót nézzed; úgy ül rajta, mintha az is pudli volna.

E pillanatban a tüzes ló valamitől megriadt, s a füleit hegyezve félreugrott. Rickl- nek, ki rajta ült, a nyeregkápába kellett fogódzni, hogy egyensúlyban maradjon.

A két tiszt erre hangosan fölnevetett, Rickl hátra nózatt rájuk, s közben az ostorát fölemelve megrázta, azután ráütött a: