Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz

Petőfi az aszódi algimnáziumban.

(Életrajzi adatok.)

Budapest, május 29.

A Bécs felől Budapestre jövő gyorsvonat egyik fülkéjében utaztam a minapában többed magammal Az utazás unalmas voltát szokás szerint beszélgetéssel igyekeztünk elűzni s a bécsi és prágai heczczektől kezdve a jövendő nagy világháborúig, Luegertől—Dreyfus, Walsin Eszterházyig minden felmerülhető napi kérdést megvitattunk azzal a csalhatatlan éleslátással, melylyel a vasúton utazó s egymást talán először s utoljára látó férfiközönség rendesen tárgyalni szokott. A kocsi egyik sarkában őszbeborult, egészséges arczu öreg úriember szunyókált s nyakig begombolt vastag télikabátja legkevésbbé sem volt terhére a pokol katlanjához hasonló vasúti kocsi izzasztó melegében. A nyolcz tagból álló utazó társaságnak ő volt egyetlen tagja, ki órák óta egyetlen szavát sem hallatta s csak néha jelezte mintegy köhinté- sével, hogy egyik-másik vasúti politikus szavára neki is lenne azért egypár szóból álló mondanivalója. Komáromban megfogyott a társaság, ami az öregnek szemmelláthatóan jólesett, mert legalább nem kellett tovább is hallgatnia egypár bécsi utazó-ügynök német nyelven tartott világrengető politikai szónoklatait. Efeletti örömében rá is gyújtott azonnal egy szivarra s bizonyos bizalmatlankodással nézett körül a kocsiban maradtak között s ugylátszik, még mindig nem volt egészen kedvére való a társaság, mert szótlanul húzódott vissza megint kocsink szögletébe. Nem is volt Tatatővá- rosig egyetlen hang se a kocsiban; ugylátszik mindenikünknek megvolt a maga gondolkozni- valója.