Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz

Megvallom, nagyon érdeklődtem az öreg ránt és pedig annyival inkább, mert magam is végtelenül gyűlölöm azokat a vasúton utazó embereket, kiknek egy tüsszentés vagy egy erősebb kocsirántás elég arra, hogy hetvenhetedik nagyapjuktól kezdve unokájokig elbeszéljék életök históriáját, mitsem törődve azzal, hogy egyáltalán vágyik-e valaki meghallgatni bizalmaskodásukat vagy sem. Tatánál végre megszólalt az én öregem, meglehetősen lopva kérdezve tőlem, hogy hol vagyunk s meddig tart még az utazás Budapestig. Úgy vettem észre, fél a többiekkel való beszédbe ereszkedéstől s bízott bennem, hogy nem kezdek bele a kiegyezés vagy quóta-ügy bonczol- gatásába. Én azonban nem eresztettem ki többet zsákmányomat kezeimből. Lassankint bele- mélegedett az öreg ur a beszélgetésbe, melynek előttem végtelenül becses eredménye az alábbi, Petőfire vonatkozó ismeretlen adatok elmondása lett. Leírom azokat úgy, amint öregemtől hallottam, s azt hiszem, hogy mindenkit érdekelni fognak a nagy szellemóriás ifjú korára vonatkozó, habár szórványos adatok.

Öreg utitársam atyja Portir Mihály aszódi vaskereskedő volt, ki 56 évig birta üzletét ott Egyik fia Lajos, az én utitársam s bátyja, Pál 1835-től 1838-ig az aszódi algimnáziumban végezték tanulmányaikat s Lajos itt három évig, majd Sel- meczbányán egy évig tanulótársa volt Petőfinek. Még ma is, 74 esztendős korában jól emlékszik a tüzes szemű, sápadt barna arczu, dús fekete hajú fiúra, ki atyja házánál gyakran megfordult s kiből már ekkor szinte dőlt a költészet. Már ekkor fékezhetlen, indulatos természetű fiú volt, ki ha valamiről vitatkozás közben szavaival nem tudta meggyőzni társait, mindjárt az ökleivel argumentált. Történt egyszer, hogy Pál bátyjával az utczán sétálgatva, valami felett heves vitába keveredtek ; Pali nem tágított, Sándor meg egyre ingerültebb lett. Egyszerre csattanós vége lett a dolognak, úgy vágta pofon Pál bátyámat ott az utcza közepén, hogy kalapja messzire röpült fejéből s azzal gyors lépésekkel tovább állott. Az öreg Portir Mihály üzlete ajtajában állva, éppen látta fia vereségét, mire felboszankodva Petőfi felé lépegetett s a mi rosszat sem sejtő fiút alaposan elverte a fián esett sérelemért. Sándor dühöngött mérgében s szégyenében, de az odaérkező fiuk lefülelték s békésen elvitték magukkal, hanem azért még hetek múltával is boszut forralt az öreg