Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz

A magyarok Istenének Villáma, —

Árpád lelkének lángja.

Vész idején a hazáért ha sikra száll Megszégyenül tőle maga a zord halál S odább áll.

Atilla istenostorának Szálai,

Hadúr virágszálai.

Tas, Hunyadi, Csák, Rákóczi, Kont egy végben Tapsol nektek odafent a magas égben,

Úgy mint mi!

Arról a Mindenható sem Tehet már,

Hogy legyen egy véghatár Ama vonzó, édes forró szeretetben,

Mely érttetek vert gyökeret a nemzetben :

Ez hit már !

Általatok s szellemével,

Mint egy kar,

Ha Isten sújtni akar :

Lett a zsarnokság vivója S más nemzetek megváltója A magyar.

Minden honvéd a történet Csillaga,

Bár véresen ragyoga, —

Kik elestek, azok elhúllt vércsillagok,

S a ki még él, az, mint ezer csillag ragyog Egy-maga :

A hírnek, a dicsőségnek Fényében,

Sötét vész örvényében.

De ha szenved nemesen tűr, férfiasán,

Testilelki erő egyéolvadva van Lényében.

Az alkotmány, katonája A honvéd,

Teljes szabadságot véd:

Az ész jogát, a tudományt, a szent vallást, Kereskedést, ipart, munkát véd ő folyvást :

Ez a szép !