Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz
Szent önérzet emelte a Fegyverét, Ez tette az erejét. Ezért győzött s nyomában volt a diadal, Tündérmesét is mond immár róla a dal : Meg nem hal 1 — Magyarország angyalai, Honlányok ! Imádott szivbálványok ! Föröszszétek őket csókban rózsában, Kik még élnek szerteszéjjel a hazában, — Foszlányok! Csonka endékszobrai a Csatáknak, S a testvérdaliáknak Kik elhulltak, köztünk élő sirszobrai, — Büszkeségi, hős regéi, szép álmai Hazánknak. Jer tavasz, add ide minden Virágod! Én adok dalvirágot, — Együtt adjunk : s nem leszen egy virágszál se Mely az elhúlt honvéd sírját be ne hintse, Meglátod. A honvéd-sir a halálnak Oltára : Letérdepel ormára, — Bánva mondja : bár azt tettem : elejtettem ! . , Dicsősége hatalma él én felettem ! Rabja lettem! S emlékembe jő Petőfi Halála! Nincs megdöbbentőbb nála! Honvédköltötársam nagy áldásom véled : A te dicső halálod a szabad élet Oltára ! ! Lisznyai Kálmán.
