Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz

eredménynyel. Am a levegő, amely körülvette, neve varázsától sokkal illatosabb volt, semhogy meg ne bódult volna tőle s érettsége sokkalta koraibb, mintsem veszélyes ne lett volna.

A koránérett fiú egészen természetesnek találta, hogy felnőtt fiatalember módjára éljen s a fővárosi élet szelidebb gyönyöreiből kivegye részét. A kávéházi élet, a hová vidám czimbo- rák hurráh-kiáltással vezették be a «kis Petőfit», nagyon megtetszett neki s könnyű keze rövid idő alatt valóságos billard-sampionná tette a dákózók között.

Gyönge szervezetét azonban nagyon próbára tette a kávéházak füstös levegője, betegeskedni kezdett, köhécselt; egyidejűleg anyja megdöbbenve értesült változott életmódjáról.

Ez a fölfedezés döntötte el sorsát. A család tanácsot ült s ennek eredményeképpen Zoltán a hetedik osztályba Szarvasra került, Petőfi Istvánnak, Petőfi Sándor öcscsének felügyelete alá, a ki a szomrzédos Puszta-Csákón jószág- igazgató és a szarvasi főgimnázium iskolatanácsának tagja volt.

Atyja neve már ekkor egy félistené volt, mikor Zoltán 1865 augusztusában Szarvasra került; a diáksereg hízelgő lelkesedéssel fogadta a villogó szemű fiút, a kinek barnapiros arczán mindenki a szabadságharcz pacsirtájának arczvonásait kereste s találta meg. Zoltán a vér büszkeségével fogadta a vidéki hódolást s veleszületett szeretetreméltóságával, behízelgő modorával állandósította a rokonszenvet.

Ebben az időben éppen úgy öltözött, mint egykor az édesatyja; magyar ruhában járt s haját felfésülve viselte és ugyanolyan inggallért viselt, mint Petőfi Sándor, csakhogy — elébe kaczér nyakkendőt kötött, És ez az apró vonás egymagában véve izig jellemzi apjával szemben a fiút.

Életének szarvasi szaka döntő volt sorsára

nézve. Bárha azért küldték oda, hogy nagybátyja felügyelete alatt legyen, tényleg a legkorlátlanabb szabadságot élvezte, a mihez sokkal kevésbé volt szokva, semhogy helyesen tudott volna vele élni.

Mikor Szarvasra került, még jellemében túlnyomó volt a nemes vonás. Nem kérkedett nevével és nem élt vissza a világ beczéző jóindulatával ; rokonairól a legnagyobb tisztelet hangján emlékezett meg s tanulói kötelességének tisztességesen megfelelt.

Alig volt félévig Szarvason, a szabadság, mely atyjának üdvössége volt, őneki balvégzete lett. Szállásadója, Horváth Károly tanító — a ki Petőfi Sándornak aszódi iskolatársa volt — végtelenül szerette a társas örömek minden nemét, de legkivált a — paraszt lakodalmakat. Ez volt az ö eleme, tréfás ötletekből itt kifogyhatatlan volt s verses felköszöntői vaskos élczességök folytán páratlanul népszerűek va- lának.

Zoltán nagy érdeklődéssel kisérte házigazdájának e vidám kirándulásait, a melyek utánzására különös rátermettséget érzett magában. A nép kedvelése a vérében volt, ügyesen tudta követni az eszejárását s bárha nem volt elcze- lödő természetű, mikor akarta, rendelkezésére állott az a finom attikai gúny, a melynek mélyenjáró tartalmát könnyed egyszerűség teszi áttetszővé.

A lakodalmaskodás korát atáncziskola előzte meg. Zoltán szenvedélyes tánczos volt és mindeneknek fölötte jó, s mert pajtásait messze fölülmúló elegáncziája mellett vele volt a név varázsa is, a szarvasi bakfisok között nagysán- dori hódításokat vitt véghez. A szarvasi lányok hamar hozzászoktatták a könnyű szerelmi diadalokhoz, a gyöngédebb nemmel való érintkezés pedig addig ösmeretlen érzelmeket keltett föl lelkében. Szeretni akart. A táncziskola •— a melyet ő tréfásan csirke-körnek nevezgetett, nem elégítette már ki, kevés volt a gyöngéd kézszoritás s az ajkaknak már nem mosolyára : a csókjára vágyott.

Először csak a kávéházi élethez tért vissza, - s inig billiárd-müvészetével itt is matador lett, egy uj veszedelem érte. — Mikor a czigányok megtudták, hogy az ifjú gavallér a legszebb magyar nóták megteremtőjének édes gyermeke, a legrajongóbb bámulói közé csaptak föl. Zoltán nem szabadulhatott tőlük, akár akarta, akár nem, a fülébe muzsikálták az apától szerzett forró dalokat.

És a szerelem csalogányának bűvös dalai megejtették szivét. Szeretni akart, az első szenvedély követelő türelmetlenségével és mert a szenvedély nem teszen különbséget bíbor és karton között: Zoltán a nép gyermekeivel szeretkezett.

így jutott bele a lakodalmaskodás korszakába. Vendégül járt a nép egyszerű összejöveteleire és hamar tisztába jött azzal, hogy itt nincsenek bár hideg kaméliák, nyájas mezei virágok annál bőségesebben igen. Megizlelte a gyönyört és egészen belémerült a szerelmi örömökbe.

Szemtanuk mondják, hogy Zoltán tökéletes hóditó volt. Ifjúságának minden szeretetre- méltóságát, kedves lényének minden báját ügyesen érvényesíteni tudta a nőkkel szemben s bár ö is merész, tüzes és támadó volt, édesatyjának türelmetlen, tömör fellépését őbenne gyöngédebbé tette az anyjától örökölt nőiesség.

Kis városban az ilyen éjjeli kedvtelések sokáig nem maradhatnak titokban. Zoltán kalandjairól végre a tanári kar is értesült és Tatay, a szigora igazgató keményen megdorgálta a könnyüvérü fiút s rendes életmódra intette. Csakhogy Zoltán nem az a véralkat volt, a mely egy igazgatói feddésre szakítani tudott volna az édes örömökkel, s hanyagul titkolt meggyőződése korai halála felől, élvvágyóvá és mohóvá tette.